Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

61 ki is fizettek, feladta azt a jogát, hogy az eredetileg volt jelzálogos követelésének erejéig, a jelzálogos ingatlanhói szorgalmazhassa kielégítését. Ügyállás; Felperes jelzálogos keresetet indított 1-r. alperes ellen, a ki egyúttal személyes adósa, továbbá a 2., 3., 4. és 5-r. alperesek mint jelzálogtulajdonosok ellen a jelzálogilag biztosított követelésének még bátraiékos része erejéig. Elsőrendű alperes azzal védekezett, hogy ő felperes követelésében az ellene mint személyes adós ellen már lefolytatott perben marasztalva van, következőleg a felperes ö ellenében új keresetet nem indíthat, hanem csak végrehajtást vezethet. A 2. és 3-r. alperesek azzal védekeztek, hogy a tulajdonukat képező jelzálogos ingatlant a személyes adóstól megvevén, a vételárat a felperes jelzálogos követelése kielégítésére nálok végrehajtásilag lefoglaltatta, a minek következtében ők a vételár 6/7-ed részét a végrehajtást foganatosító bírónál le is fizették a felperes javára. E szerint a felperes tőlük a jelzálogos ingatlan értékét már megkapván, azt újból nem követelheti. A 4. és 5-r. alperesek nem védekeztek. Az elsöbiróság valamennyi alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes még hátralékos követelését, az alperesek tulajdonát képező ingatlanból végrehajtás útján kielégíthesse. A felebbezési bíróság a felperest az 1-r. alperes elleni keresetével egészben elutasította, azon okból, mert eme alperes irányában a felperes már Ítéletet nyert. A 2. és 3-r. alperesek irányában a felperesnek kielégítési jogát a még ki nem fizetett Ví-ed résznyi vételárrészletre korlátozta, a 4. és 5-r. alperesekre nézve némi változtatással az Ítéletet helybenhagyta. A felperes élvén felülvizsgálattal, a kir. Curia a 2. és 3-r. alperesekre nézve annak helyt nem adott, az 1., 4. és 5-r. alperesekre nézve az Íteletet feloldotta, a következő okokból: A felebbezési bíróság helytelen jogi felfogásból indult ki akkor, midőn felperest az I. r. alperes Szűcs Julianna Kovács Ferenczné ellen támasztott jelzálogi keresetével elutasította csupán abból az okból, mivel felperes ez alperes ellen, az ellene, mint személyes adós ellen lefolytatott perben már Ítéletet nyert. Helytelen pedig ez a felfogás azért, mert a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint alperes az ellene hozott ítéletben a felperes eredeti 420 frt és 420 frt, vagyis 840 frt követelésének csak egy részében (egy hetedrészében) marasztaltatott, ámde felperes ebben a perben az alperes ellen ennek ingatlanaira kieszközölt zálogjogi bejegyzés alapján a még hátralevő egész követelésének a jelzálogból való kielégítését czélozván, ennek megvalósítása végett jelen keresetnek indítása teljesen indokolt. Minthogy azonban a felebbezési bíróság ítéletének tényállása alapján nem bírálható meg alaposan az a kérdés, hogy felperes I. r.