Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

57 által előzetesen kellett volna megállapítani, hogy a felperesek által állított kihágást elkövette, és hogy a folyó vizének kiömlése a part azon részén történt, melyet a község kötelezett javítani. Mellőzve alperesnek az 1885. XXIII. t.-cz. 12. §-ára alapított érvelését, mert jelenleg nem arról van szó, hogy a most idézett 10. §-án alapuló szabad rendelkezés a vízben mutatkozó tartós -szükség következtében a közigazgatási hatóság által a közérdekből korlátoztassék, de miután a felperesek keresetének jogi alapja azzal van kapcsolatban, hogy a kérdéses víz használata felpereseket és alperest, minő terjedelemben illeti meg és azzal, hogy a part helyreállításának kötelezettsége kit terhel, az 1885. XXIII. t.-cz. 11. és 40. §§-ai alá eső e kérdésben a 156. §. értelmében a közigazgatási hatóság van hivatva határozni, a mint ez kitűnik az 1890. XXVI. t.-cz. 54. és 57. §§-ainak intézkedéseiből is. A nélkül tehát, hogy a fennebb jelzett irányban a közigazgatási hatóság törvény él telmében határozott volna, az abból származtatott kártérítési igény, hogy alperes jogaival visszaélt, vagy hogy a part fentartása iránti kötelezettséget megszegte polgári perúton nem érvényesíthető. E tekintetben nem bir nyomatékkal .felpereseknek az az előadása, — még ha annak valódisága megállapítottnak tekintetnék is — hogy a szolgabíró 2382/895. sz. rendelettel meghagyta alperesnek a part helyreállítását, minthogy ily intézkedés egymagában nem tekinthető az e részben előirott szabályszerű közigazgatási eljárás lefolytatásának. Az előadottak szerint tehát nyilvánvaló, hogy a felperesek kártérítési keresetének előfeltételét az illetékes közigazgatási előzetes eljárás képezi, a mi meg nem történvén, felperesek kereseténél a S. E. T. 27. 1. pontja szerinti pergátló akadály forog fenn, s hogy az, az alperes felülvizsgálati kérelme következtében mennyiben vehető tekintetbe, azt nem a S. E. T. 184. §-a szabályozza, hanem e részben irányadó az, hogy a S. E. T. 27. 1. pontja szerinti pergátló akadály ugyanezen szakasz 9. bekezdése értelmében az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő, minek következtében a felebbezési bíróság Ítéletének feloldásával a jelen pert megszüntetni és felpereseket mint pervesztes feleket az okozott per-, felebbezési- és felülvizsgálati költség megfizetésében a S. E. T. 109. §-a értelmében el kellett marasztalni. (Kir. Guria I. (i. 2.17/97. 1897 szeptember 29.)