Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. III. kötet 1897,1898 (Budapest, 1899)

w A felebbezési határidőnek elmulasztása okából igazolással élő léinek személyesen szerzett tudomását, a íelebbezés beadásánál perbeli képviselője részéről elkövetett mulasztásról egymagában véve az, hogy ellenében a felebbezéssel meg nem támadott ítélet alapján kielégítési végrehajtás foganatosíttatott, nem igazolhatja. (1881 : 59. t.-cz. <»:$. Az igazolásnak helyt adása, inert a perbeli képviselő :iz ítélet hozatala előtt s az után is hosszabb időtartamon át súlyosan beteg volt. Ügy állás: Az alperes az öt marasztaló elsőbirósági ítélet ellen kellő időben a lélebbezést beadni elmulasztván, igazolással élt, azon az alapon, hogy perbeli képviselője még- az elsóbiróság Ítéletének meghozatala előtt és az azutáni időben akkor is súlyos beteg volt, a mikor tőle az ügy állása felöl felvilágosítást kért. A kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság, az igazolási1 kérelemnek nem adott helyet, azért, mert azt elkésetten beadottnak tekintette, miután az alperesnek akkor, a mikor az elsóbiróság Ítélete alapján ellenében a kielégítési végrehajtás foganatosíttatott, személyes tudomást kellett szerezni a felebbezés beadásánál elkövetett mulasztásról, ettől az időponttól pedig az igazolás az 1881 : 59. t.-cz. 63. §-ban elöszabott határidőn túl adatott be. Az alperesnek felfolyamodására a kir. Curia az igazolást kellő időben beadottnak elfogadván, ennek helyt adott s a felebbezési bíróságot további szabályszerű: eljárásra utasította a következő okokból: A 2. r. alperesnek személyesen szerzett tudomását perbeli képviselőjének az első bíróság Ítélete elleni felebbezés beadásánál elkövetett mulasztásáról egymagában véve az, hogy ellenében kielégítési végrehajtás foganatosíttatott, nem igazolhatja. Ennélfogva, miután a felebbezéssel kapcsolatos igazolási kérelemhez mellékelt orvosi bizonyítvány tartalma szerint, melynek valóságát a felperes, a kir. törvényszék végzésének indokai szerint kétségbe nem vonta, a perben a i>. r. alperest képviselő ügyvéd az első bíróság ítéletének hozatala előtt már súlyos betegségbe esette és abban volt még akkor [is, a mikor a ± r. alperes szintén meg nem czáfolt állítása szerint 1897 május 12-én felvilágosít;!sért hozzá beküldvén, mulasztása felül 1897 május 13-án értesülést szerzett,, az 1897 május 28-án beadott igazqlási kérelem, mint a mulasztás-