Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

47 B. D.-czég 2. r. és a m. kir. államkincstár 3. r. alperesek a másodbiróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel nem élvén, velük szemben a másodbiróság Ítélete jogerőre emelkedett, miért is az érintetlenül volt hagyandó. W. M. l.r. alperes felülvizsgálati kérelmét az 1893: XVIII. t.-cz. 185. §. a) és c) pontjaira alapítván, lényeges eljárási szabályok megsértését és anyagi jogszabály mellőzését panaszolja, és pedig az eljárási szabályt illetőleg azt hozza fel, hogy a másodbiróság Ítéletében megállapított tényállás nem felel meg a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékleteinek; ugyanis a másodbiróság megállapította, miszerint felperes az igényelt ingókat birói árverésen vette meg, holott a D) alatti szerint az árverés adóbehajtás iránt tartott közigazgatási árverés volt. Iratellenes ugyan a másodbiróság által megállapított azon tényállás, hogy felperes az igényelt ingókat birói árverésen vette volna meg, mivel D) szerint 1893. szeptember 12-én tartott árverés csakugyan nem birói, hanem közigazgatási árverés volt, ez a tévedés azonban nem lényeges és az ügy elbírálására mi befolyással sem bir. Mert a közigazgatási úton foganatosított árverésnek joghatálya azonos a birói árverés hatályával és jelen esetben nem kétséges, hogy a közadók behajtása végett tartott árverésre nézve az azt foganatosító közeg törvényen alapuló hatáskörrel bírt. További panasza 1. r. alperesnek a tényállás megállapítása tekintetében az, hogy a másodbiróság megállapította, az igényelt építkezési állványok és ahhoz tartozó szerelvényeknek azonosságát a D) a. árverésen megvett hasonló tárgyakkal, holott a kihallgatott G. I. és V. V. tanuk kinyilvánították, hogy az azonosság tekintetében nem nyilatkozhatnak. Ezen panasz sem vehető figyelembe, mert a másodbiróság az azonosságot nem csupán a tanuk vallomása alapján állapította meg, hanem a tanuk vallomása és a D) a. árverési jegyzőkönyv alapján is, már pedig tekintve, hogy G. I. és V. V. azonfelül hogy kijelentették, hogy az építkezéshez tartozó szerelvények azonossága iránt nem nyilatkozhatnak, azt is tanúsították, hogy ugyanily tárgyakat felperes G. I.-től vásárolt, ha ezen kijelentést a D) a. árverési jegyzőkönyvvel kapcsolatban a másodbiróság az azonosság bizonyítása tekintetében elegendőnek vette, az, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésébe tartozó körülmény felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Ugyanez áll N. M. tanú vallomásának mérlegelésére nézve is.