Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

10 belenyugodtak, illetve őt a ház kezelésével hallgatag megbízták, felülvizsgálat tárgyául nem szolgálható ténykérdést képez, a felebbezési biróság mégis helytelenül alkalmazta a meghatalmazott jogkörére vonatkozó anyagi jogszabályokat, mert a most említett, és az 1893 : XVIII. t.-cz. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényekből csak az következik, hogy özv. Sz. J.-né a ház kezelésére nézve közönséges meghatalmazottnak tekintendő, mint ilyen pedig a megbízás tárgyát képező jogügyletek minőségére való tekintettel csakis a kezeléssel járó rendes teendőkre, következőleg a fenforgó esetben a házban lévő helyiségeknek a szokásos bérleti időre való kibérlésére volt jogosítva, és e tekintetben mint társtulajdonosnak, illetve mint a kiskorú társtulajdonosok gyámjának jogköre sem terjedett tovább a rendes kezelésnél, mert a mi ennek határait meghaladja, erre nézve a társtulajdonosok többsége sem hozhat a többieket kötelező határozatot, már pedig özv. Sz. .l.-nének az a ténye, hogy a kérdéses kávéház helyiségeinek bérletét 1894. évi november hó 1 én tíz évre meghosszabbította, a rendszeres igazgatás és kezelés keretébe vonható egyáltalán nem lévén, az csak akkor bírhatna joghatálylyal, ha arra nevezett a tulajdonostársak összesége által különösen és kifejezetten felhatalmaztatott volna, a mi azonban meg nem történt, sőt a perben bizonyított ama ténykörülményből, hogy Sz. S. nagykorú tulajdonostárs már 1884. február havában a ház kezelésébe befolyt s alperesek házbérét is felemelte, alperesek következtethették, hogy az özvegy ily rendkívüli intézkedésre, mint a milyen a bérleti szerződésnek 10 évre való meghosszabbításra a nagykorú tulajdonostársak részéről nem lett felhatalmazva. Minthogy ezek szerint az alsó bíróságok a per eldöntésénél a kifejtett anyagi jogszabályokat helytelenül alkalmazták, illetve mellőzték, ítéleteik megváltoztatásával felperesek keresetének hely adandó volt. (Kir. Curia II. G. 12/95. 1895. május 15.) XI. A gyakorlat egymagában véve ínég nem esik a jogszabálynak tekintendő jogszokás fogalma alá, mert ilyenről csak ott lehet szó, a hol a hosszabb ideig követelt állandó gyakorlatban valamely jogi tétel nyilvánul, s a gyakorlat annak kötelező jogi természetéről