Fabiny Ferencz (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. I. kötet 1895,1896 (Budapest, 1897)

88 felperes keresetével az egész egyesített kereseti követelésre nézve elutasíttatott és mint pervesztes az 1893: XVIII. t.-cz. 204., 168. és 109. §§-ai alapján az alperesnek — a felebbezési és felülvizsgálati eljárásban felmerültekkel együtt okozott összes költség megfizetésére köteleztetett. (Kir. Curia I. G. 116/95. 1896. január 15.) LXIX. A felebbezési bíróság ítéletének feloldása, inert az annak alapul szolgáló tényállás nem szabatos. A bíróság azokat a ténykörülményeket tüzetesen előadni tartozik, a melyeket a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján valóknak tekintett és a megállapított ténykörülményekből tartozik levonni a jogi következtetést. (S. E. 64. §.) Minthogy az 1893 : XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, a felülvizsgálati bíróság csak abban az esetben bírálhatja felül a felebbezési bíróság Ítéletét, ha abban az idézett törvény 170. §-a, illetve 121. §-a rendelkezéseihez képest a megállapított tényállás benfoglaltatik. A fenforgó esetben azonban a felebbezési bíróság az eljárásnak ezt a lényeges szabályát figyelmen kívül hagyta, mert a megtámadott ítéletben a felebbezési bíróság a felek kérelmének előadása és annak kimondása után, hogy a felek részéről kívánt bizonyítási eljárás felvétele feleslegesnek találtatott, nem a tényállást állapította meg szabályszerűen, hanem legott a vitás jogkérdést bírálta el, a mennyiben kijelentette, hogy az első bíróságnál előállított bizonyítékok a férj hibáját és így a nő különlakásának jogosultságát igazolják, holott az idézett 121. és 170. §§-ok rendelkezéséhez képest a felebbezési bíróság ítéletében az idézett törvény 64. §-a értelmében azokat a ténykörülményeket tartozott volna tüzetesen előadni, a melyeket a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján valóknak tekintett és csak ezekből a megállapított ténykörülményekből vonhatta volna le azt a következtetést, hogy felperesnek különlakását jogilag alperesnek hibája indokolja; de nem tartalmaz a felebbezési bíróság ítéletében arra nézve sem tényállapítást, hogy alperes-