Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

V] Tartalommutató. Lap latból, ha a munkaadó nem teljesíti a szerződéses kötelezettségeit, de csak abban az esetben, ha a maga részéről a szerződéses kötelezettségének a teljesítésére kész és képes is. A szolgálati szerződésnek a szellemével, a szolgálati viszonyban kötelező kölcsönös jóhiszeműséggel és tisztességgel nem volna ugyanis összeegyeztethető az, hogy a rögtöni hatályú kilépés jogát az az alkalmazott is gyakorolhassa, aki szolgálati kötelezettségeinek teljesítésében saját hibájából tartósan akadályozva van 158 d) Végkielégítés. 130. Az alkalmazottnak kifizetett végkielégítés halála esetén özvegyének a nyugdíjába is beszámítható 102 139. I. Munkás alatt a szó közönséges értelme szerint azt kell érteni, aki más részére bérért testi munkát végez, tekintet nélkül arra, hogy az ipartörvény rendelkezései szerint gyári munkásnak vagy iparossegédnek tekintendő-e. — II. A munkás elnevezés éppúgy alkalmazandó a szakmunkásra, mint a szakképzettség nélkül valóra 112 e) Vasúti szolgálat. 69. Annak a megállapításánál, hogy az 1914. évi XVII. tc. hatálya valamely vasútra és annak alkalmazottaira kiterjed-e. a súlypont a vasút által gyakorolható üzleti jog terjedelmén, vagyis azon nyugszik, hogy az engedélyokirat tartalma szerint az engedélyes teljes közforgalmú, avagy csupán korlátolt közforgalmú vasúti üzem folytatására van-e feljogosítva. A vasúti üzem céljának a megnevezése (bánya-, ipar-, erdei, gazdasági stb.) az engedélyezett üzleti jog tartalmának nem lényeges része 53 161. I. A kereskedelemügyi kir. miniszternek 1917. évi 29,056. III. szám alatt kelt rendelete csak az 1914 : XVII. tc. 3. §-ának harmadik bekezdésében foglalt szabállyal szemben tartalmaz változtatást annyiban, hogy a mozgósítás óta tényleges katonai vagy népfelkelői szolgálatban töltött idő a szolgálat állandóvá tételéhez szükséges három évi időbe beszámítandó ; de nem tartalmaz olyan rendelkezést, amellyel az idézett törvény 5. és 6. §-aiban előírt általános kellékektől is eltért volna és a szükséges szakismeretek megszerzésének az igazolását is elengedte volna. — II. Megfelelő szakvizsga hiányában a gyakorlati szakismeretek megszerzése csak a szolgálatnak kifogástalan ellátása és az ebben kifejtett szaktudás által igazolható 12S 196. Annak a mérlegelése és megítélése hogy a létszám felett alkalmazott és az 1922 : I. tc. 24. §-a értelmében végelbánás alá vont személynek más állásban való elhelyezésére a lehetőség fennforgott-e vagy sem, a hadirokkantak kötelező elhelyezésére vonatkozó törvényes szabály hiányában a kir. államvasutaknak olyan discretinalis joga volt, melyet a vasúti szolgálat és üzletvitel érdekeinek, valamint az alkalmazandó egyéni tulajdonságainak, személyi képességének és alkalmasságának a figyelembevételével az őt terhelő felelősségnél fogva egyedül ő gyakorolhat. A vasúti vállalatnak ez az egyéni megítélése természeténél fogva bírói felülvizsgálatra és döntésre nem alkalmas és a netán szenvedett sérelem orvoslása céljából az alkalmazott részére csak az 1914 : XVII. tc. 13. §-ában előírt panasz állt nyitva a felettes hatósághoz 153