Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 47 egyben tagjai voltak a választmánynak is és jelen voltak az 1927. dec. 30-i választmányi ülésen, amely a rt.-nak a fent körülírt megbízást adta. Erről tehát tudomásuk volt. Tizenegyedrendű alperes pedig, aki nem volt tagja a választmánynak, jelen volt az 1928. jan. 17-i igazgatósági ülésen, amely a választmánynak ezt a határozatát tudomásul vette. A pénzkezelési megbízás korlátjáról tehát tizenegyedrendű alperes is tudott. Fel sem lehet tenni különben azt, hogy mikor az igazgatóság minden többi tagja egyben választmányi tag is, szó ne esett volna az igazgatóságban arról, hogy milyen rendeltetésű pénz .az, aminek gyümölcsöztetését a választmány a rt.-ra bízta. Másod-, hatod- és tizenegyedrendű alperesek a befektetést elhatározó igazgatósági ülésen és azoknak a határozatoknak a hozatalában, amelyeknek alapján a házhelyvételárakat ingatlanokba fektették, résztvettek. Igaz, hogy alperesek ezzel a fényükkel a kérdéses pénzösszegeket a rt. alapszabályszerű céljának megfelelő vállalkozásba fektették és így az alapszabályok ellen nem cselekedtek. Eljárásuk ellentétes volt ellenben azzal a megbízással, amelyet a választmány megbízásának keretében az egyes betevőktől is kapott a rt., hogy a pénzt bármikor visszafizethetőleg (liquiden) kezelje a pénzek rendeltetésének megfelelően. Az alperesek ugyanis a pénzt a rendeltetésétől eltérően, azzal össze nem egyeztethető vállalkozásba fektették, mikor azt a T. I. kertváros céljaira felhasználták, minek következtében a visszafizethetőség már előreláthatólag attól vált függővé, hogy az ingatlanok értékesítése mennyiben, mikor és miképpen sikerül. Ezzel az említett igazgatósági tagok megsértették a pénzt betevő felpereseknek azt a jogvédte érdekét, hogy pénzük a kitűzött célra rendelkezésre álljon. Megsértették pedig jogellenesen és vétkesen, mert cselekvésük, a rt.-ra bízott pénz felhasználása, nem a rt.-i ügykezelés rendes kereteiben történt, hanem tudatosan mint olyan pénzé, amelynek más a rendeltetése, mint az ilyen célokra felhasználás. Azoknak tehát, akiknek ebből kára származott, felelősek a másod-, hatod- és tizenegyedrendű alperesek az általános magánjog szabálya alapján. De az olyan igazgatósági tag, aki a rt. ügyfeleinek ilymódon vétkesen kárt okozott, az ügyvitel törvényes szabálya ellen is vétett és ezért a K. T. 189. §-a alapján is felelős olyan esetben, amikor a károkozás annyira nyilvánvaló vétkességgel történik, és amikor az igazgatóságnak kizártnak kellett tekinteni, hogy eljárása a rt. várható megbízásának megfeleljen. (1933. ápr. 22. P. VI. 3060/1932. sz.) Kúria : Helyes indokai alapján megfelel a K. T. 189. §-a második bekezdésének a fellebbezési bíróság azon döntése,