Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

48 Hit el jogi Döntvénytár. amellyel másod-, hatod- és tizenegyedrendű alperesek kártérítő kötelezettségét megállapította azon az alapon, hogy résztvettek a rt. 1928. jún.-i igazgatósági ülésén hozott a házhelyigénylők befizetésének ingatlanba befektetéséről szóló határozata megszavazásában. 64. A gazdasági versenyt korlátozó vagy szabályozó megállapodást nem elég a kereskedelemügyi kir. miniszternek bejelenteni, hanem az 1931: XX. tc. 2. §-ának és az Ő381jl931. M. E. számú rendelet 7. §-ának értelmében egész terjedelmében bemutatni kell. (Budapesti ítélőtábla 1934. febr. 3. P. VI. 16,355/1933. sz.) = V. ö. Hj. Dt. 26., 111., 112. (és Kartelj. T. 1934. 2. és 5. o. Schvster Rudolf megjegyzéseivel.) 65. A közkereseti társaságból kilépett tagot a könyvek és iratok megtekintésének a K. T. 83. §-ában szabályozott joga nem illeti meg. (Kúria 1934. febr. 6. P. VI. 5367/1933. sz.) Ügyállás : Z. M. az elsőrendű alperes közkereseti társaságnak egyik volt társtagja 1917. júl. 29-én a társaságból kilépett. Vagyonrész-illetőségét egyességileg 1'5 millió koronában állapították meg azzal, hogy az a halála után lesz örököseinek kifizetendő, addig pedig őt az említett tőkeösszegnek 5 °/o-os kamat haszonélvezete fogja megilletni, amelyet az alperesek neki haláláig mindig ki is fizettek; az említett tőkeösszeget pedig Z. M. 1920. febr. 6-án bekövetkezett halála után 1920. márc. 1-én hagyatékbírói letétbe helyezték. Z. M.-nak az 1917. júl. 29-én így egyességileg 1.500,000 kor.-ban megállapított társasági vagyonrésze valorizált értékben leendő megfizetése iránt a hagyték bíróilag megállapított örökösei által indított perben azonban a perben szereplő örökösök, köztük a felperes is, az itteni másod- és harmadrendű alperessel 1926, szept. 20-án bírói egyességet kötöttek, amely szerint felperes és örököstársai a megállapított és nem vitásan már ki is fizetett 800 millió K ellenében minden jogfenntartás nélkül, sőt a Z. M. örökhagyónak az alperesekkel femnállott társasági viszonyával és üzlettársi minőségével bármily címen összefüggésbe hozható mindennemű igényükről, különösen azokról is, amelyeket akár az említett 1917. júl. 29-i megállapodás érvényessége, akár az abban körülírt társasági vagyonilletőség és egyéb járandóságok címén támaszthatni véltek» a másod- és harmadrendű alperesekkel, mint az elsőrendű alperes cég tulajdonosaival szemben kifejezetten lemondottak és erre tekintettel az említett pert utóbb az elsőrendű alperessel szemben is megszüntették. Z. M.-nak a K. T. 83. §-ában említett jogát a közte és az alperesek között 1916. június 8-án és 1917. július 29-én létesült megállapodások kizárták. Felperes, vagy örököstársai sem ezt a bírói egyességet, sem az alperesek és Z. M. között 1917. július 29-én létesült megállapodást meg nem támadták. Felperes most annak felderíthetése végett, hogy az örökhagyó illetőségének megállapításánál némely vagyontárgyat nem vettek figyelembe, másokat a valódinál alacsonyabb érték-