Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)
ifi Hiteljogi Döntvénytár. Az sem jogosítaná az alperest az üzlete körén kívüleső olcsó töltényakciójának panaszolt állandó folytatására, ha a tölténykereskedó'k egyike-másika is szokott adni árengedményt a fogyasztói árakból, só't ha előfordult volna oly eset is, mikor ezek az alperesi alapárnál is olcsóbban adtak töltényt, mert eltekintve attól, hogy az ilyetén módon való esetleges eladások nem is tekinthetők rendszeres jellegűeknek, hanem csak kivételes eseteknek, a kereseti igény megszűnését még az sem vonná maga után, ha akár harmadik versenytárs, akár a felperes terhére esetleg azonos sérelmes magatartás volna is megállapítható. = V. ö. Hj. Dt. 26., 20. ; Ker. J. 1930. 100. 63. A részvénytársaság igazgatóságának tagjai felelnek a betevőknek abból eredt káráért, hogy a társaságnál könnyű folyósítás rendeltetésével elhelyezett pénzt nehezen értékesíthető ingatlanokba fektették. (Kúria 1934. febr. 3. P. IV. 3423/1933. sz.) Budapesti ítélőtábla: A 60,000/1921. E. M. sz. rendelet 60. §-a alapján alakított választmány a rt.-ot a házhelyvételárakra befolyó pénzek beszedésével és addig tartó gyümölcsöztetésével bízta meg, amíg a birtokbaadáskor a Magyar Földhitelintézethez be nem küldendők. Az egyes betevők is, akik ennek az általános megbízásnak alapján és keretében eszközölték a befizetést, azért bízták a rt.-ra a pénzt, hogy ott biztonságban, de minden pillanatban az átutalásra készen álljon rendelkezésre. A pénzek átutalásának szüksége bármikor beállhatott és feltétele volt annak, hogy a fizetők házhelyhez jussanak. A rt.-nak a megbízása a választmány és a betevők részéről csak arra irányult tehát, hogy a pénzeket könnyen folyósíthatóan (liquiden) kezelje, nem terjedt ki ellenben arra, hogy olymódon helyezze el, amely mód nehézzé teszi a pénzről rendelkezést (immobilizálás), amilyennek a házhely vételáraknak ingatlanba fektetése is tekintendő, mert ez ellenkezik azzal a határozott rendeltetéssel, amellyel ezeket az összegeket a választmány a rt.-hoz irányította és az egyes lefizetők befizették, hogy azoknak a bármikor bekövetkező birtokba bocsátáskor rendelkezésre kell állani. A rt. igazgatósága eredetileg ennek a rendelkezésnek megfelelőleg postatakarékpénztári számlán helyezte is el ezeket az összegeket, tehát úgy, hogy a folyósítás könnyen történhetett. Csak az 1928. jún.-ban hozott határozatának végrehajtásában fektette be azokat a T. I. kertváros ingatlanaiba. Másod- és hatodrendű alperesek, akik a rt. igazgatósági tagjai,