Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

3U2 Hiteljogi Döntvénytár. vagy fizessék ki. A bírói gyakorlat által követett jogszabály szerint egymás közötti viszonyukban az adósok, amennyiben törvény vagy jogügylet másként nem rendelkezik és az egyetem­legesség keletkezésének körülményeiből más nem következik, egyenlő arányban kötelesek teljesíteni. Ebből a szabályból ön­ként folyik, hogy mihelyt a kötelezettség a hitelezővel szemben lejárt, mindegyik adósnak kereseti joga van a többi ellen arra, hogy a hitelező kielégítéséhez az őket terhelő arányban hozzá­járuljanak. Ehhez képest nemcsak ahhoz van joga az adósnak, hogy a hitelezőnek általa való kielégítése esetén a többi adóstól az őket terhelő arányban visszkeresetileg megtérítést követel­hessen, hanem már a hitelező kielégítése előtt igényelheti, hogy a többi adós a hitelező kielégítése tekintetében hozzájárulási kötelezettségének megfeleljen. A törvény idézett rendelkezése az igazgatóság tagjainak az adóköteles vállalattal való egyetem­leges felelősségét az általános forgalmi adóért vétkességükre tekintet nélkül feltétlenül megállapítja. Az igazgatósági tagok közötti viszony szempontjából azonban a vétkesség kérdésének jelentősége van. A vétkes igazgatósági tag a nem vétkes igaz­gatósági tagoktól nem követelheti, hogy hozzájáruljanak a hite­lező kielégítéséhez. És az igazgatósági tagok a tagságuk meg­szűnése után felmerült forgalmi adótartozás tekintetében sem tartoznak annak kielégítéséhez hozzájárulni. Az a körülmény, hogy a kérdéses adótartozás a csődtömegből egészben vagy rész­ben esetleg kielégítést nyerhet, nem akadálya annak, hogy a felperes azoktól az alperesektől, akik a kifejtettek szem előtt tartása mellett, a felek egymásközötti viszonyában a fenti adó­tartozás kielégítéséhez hozzájárulni tartoznak, követelhesse, mi­kép mindegyikük a hozzájárulási kötelezettségének megfelelő összeget, bírói letétbe helyezze. = Ad II. : V. ö. Hj. Dt. 26., 70. 49. Az oly címkék, amelyek az átlagvevöben a szo­kásos figyelem és pillanatnyi rátekintés mellett megkapóan hasonló összbenyomást keltenek, alkalmasak arra, hogy a fogyasztó és vásárló közönséget az áru származása és ugyanazonossága tekintetében tévedésbe ejtsék. (Kúria 1934. jan. 16. P. IV. 3178/1933. sz.) Indokok: A Tvt. 9. §-ának alkalmazásához nem szükséges, hogy az utánzott áru- vagy üzlet jelző teljesen azonos legyen a panaszos által használt jellegzetes áru- vagy üzlet jelzővel, hanem elegendő az is, ha a versenytárs megkapóan hasonló áru- vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom