Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hitel jogi Döntvénytár. 9 Indokok : I. Szerződés értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések értelme, mint inkább a szerződő felek akarata az irányadó. Abból a körülményből, hogy a szerződés itt-ott a «szolgálat» kifejezést használja, és hogy a felperes a szerződés szerint, annak első bekezdésében meghatározott tevékenységéért az alperestől havi fizetést s ezenkívül az egész forgalom teljes bruttó bevételéből haszonrészesedést kap, egymagában véve peresfelek között szolgálati viszony létesítésére irányuló akaratra következtetni nem lehet. Ellenkezőleg az a körülmény, hogy a kötött szerződésből a felperesnek a szolgálati viszonyt különösen jellemző munkavállalói függősége, alárendeltsége nem tűnik ki, s hogy a peres felek a szerződés szavai szerint «társas viszonyt létesítenek* és «a vállalat hajózási, műszaki, személyzeti, kereskedelmi stb. ügyeiben» egyenlő jogokkal és hatáskörrel bírnak, s hogy a felperes a szerződés szerint két drb egyenként 12 méter hosszú, 80 lóerős motorcsónak készítésével és szolgáltatásával, valamint ezeknek és «a vállalatban előforduló összes üzemi munkálatoknak, motor-, gépüzemi, hajózási s nautikái felszereléseknek* állandó ingyenes karbantartásával és javításával igen jelentős értékű «üzleti betéttel* járul az alpereseknek a szerződésben említett vállalatához, mind arra mutat, hogy a peres felek között nem szolgálati, hanem társasági szerződés létesült. II. Felperesnek említett «üzleti hozzájárulásai) igen lényeges feltétele, sőt egyenesen alapokra volt a szerződés megkötésének. Ennek folytán a szerződésben a felperes által elvállalt ezen munkák e készítésének elmulasztása, s kellő időben való meg nem kezdése jogos alapot nyújtott az alperesnek a szerződés felbontására. = V. ö. ad I. K. T. 265. §. MMT. 995. § és ad II. MMT. 1675. §. 14. Az áruóvadékul adott elhasználható ingóságok jelhasználása folytán az a készpénzegyenértékük tekintendő óvadéknak, amelyben a jogosult birtokába kerültek. (Kúria 1933. nov. 7. P. II. 5190/1931. sz.) Indokok : Az áruóvadékul kapott elhasználható dolgokat a jogosult a vendéglői üzemében felhasználhatta. Ellenkező kikötés hiányában, s tekintettel arra, hogy a felek az üzleti összeköttetést hosszabb időre tervezték, nem tételezhető fel s mi érdeke sem fűződhetett az óvadékot adónak ahhoz, hogy azokat a jogviszony megszűnésekor természetben, avagy ugyanolyan minőségű és mennyiségű áruban kívánta volna visszakapni. Az elhasználható ingóságok felhasználása folytán, azoknak a készpénzbeli egyenértéke tekintendő óvadéknak, mégpedig az az érték, amellyel azok a jogosult birtokába kerültek. 15. Az Eszakamerikai Egyesült Államok New-York államának a forgatható értékpapírokról szóló törvényében szabályozott nPromissory Note» értékpapírnak kellékei lényegében megegyeznek a magyar váltótörvény 110. §-ában meghatározott saját váltó lényeges kellékeivel és ezért az ily okiraton lévő aláírás alapján váltókövetelés érvényesíthető. (Kúria 1933 nov 7 p yIL 2225/1932. sz.)