Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)
10 Hiteljogi Döntvénytár. Indokok: A kereset alapjául szolgáló okirat külföldön, New-York városában állíttatott ki, és így annak elbírálása tekintetében, hogy ez okiratnál megvannak-e a váltónak lényeges kellékei, az 1876 : XXVII. tc. 96. §-a értelmében a kiállítás helyének, az északamerikai New-York államnak a törvényei az irányadók. Az okiratban fennforognak mindazok a lényeges kellékek, amelyeket a New-Yörk államban érvényben levő, a forgatható értékpapírokról szóló törvény 20. §-a eló'ír. Közelebbről meghatározva ez az okirat megfelel a most említett törvény 320. §-a szerinti «Promissory Note» elnevezésű értékpapírnak. Ennek az értékpapírnak kellékei a fenti 320. §-a tartalmából megállapíthatólag lényegben megegyeznek az 1876 : XXVII. tc. 110. §-ában meghatározott saját váltó lényeges kellékeivel és az eltérés a két törvényszakaszban felsorolt lényeges kellékek között csupán az, hogy a New-York állambeli törvény 320. §-a szerint nem kívántatik meg az okirat minőségének az okiratban való megjelölése, amint ezt a fentebb megnevezett magyar törvényszakasz a «váltó» elnevezés kitételével megkívánja. Az ezek szerint a New-York állambeli törvény szerinti «Promissory Note»-nak minősülő és a magyar váltótörvény szerinti saját váltóval azonos elbírálás alá eső okiratot azonban aláírta úgy a felperes, mint az alperes. Az okirat kiállításának helyén, NewYork államban érvényben levő fentebb idézett törvény 36. §-ának 7. pontja szerint, ha a fizetési Ígéretet tartalmazó okirat két vagy több személy által van aláírva, az aláírókat úgy kell tekinteni, mint akik együttesen és külön-külön is felelősek az okirat alapján. E szerint az alperes, az ő aláírása alapján a felperes aláírására tekintet nélkül felelős az okirat tartalma szerint, tehát a tekintetben, hogy a 2750 dollár összeget a felperes rendeletére az okiratban megjelölt helyen és időben megfizeti és erre nincs semmi befolyással az, hogy az okiratot a felperes «kibocsátó» megjelöléssel, az alperes pedig csak a puszta nevével írta alá. Ezekhez képest az alperes nyilatkozata és önálló fizetési kötelezettsége szempontjából az okirat nem a saját rendeletre, hanem más személynek, a felperesnek a rendeletére kiállított Promissory Note-ként jelentkezvén, az okirat nem tekinthető a fentebb idézett New-York állambeli törvény 320. §-ának utolsó mondata szerint, forgatmány hiánya okából érvénytelennek. A kifejtettek szerint az irányadó külföldi törvény értelmében érvényes forgatható értékpapírnak, közelebbről Promissory Note-nak tekintendő, és a magyar váltótörvény szerinti saját váltóval egy jogi elbírálás alá eső okirat alkalmas lehet arra, hogy a felperes az alperes ellen, ez utóbbinak az okiraton levő aláírása alapján váltókövetelést érvényesítsen.
