Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

4 Hiteljogi Döntvénytár. díjat nem fizeti meg: a biztosítónak az 1927: X.tc. 5. §-a szerint előzetes jelhívás mellett megszabott utólagos teljesítési határidő eltelte után 60 nap alatt kell díjkövetelését érvényesítenie. (A kir. Kúria jogegységi tanácsának 61. sz. polgári döntvénye. Kelt 1933. nov. 23-án s kihirdettetett 1933. nov. 29-én a kir. Kúria váltó-, kereskedelmi és csődügyekben alakított jogegységi tanácsának ülésében.) Indokok : Az 1927 : X. tc. 4. §-a nem általában az első biztosítási időszakra vonatkozó, hanem csak a biztosítás hatályának beálltakor vagy még ezelőtt fizetendő díjra vonatkozóan rendelkezik akként, hogy ha a kötelezett ezt a díjat az esedékességtől számított 30 nap alatt meg nem fizeti, a biztosító választása szerint vagy a szerződés teljesítését követelheti, vagy pedig elállhat a szerződéstől, továbbá, hogy ha a biztosító díjkövetelését a megszabott 30 napi határidő eltelte után további 60 nap alatt bírói úton nem érvényesíti, őt a szerződéstől elállottnak kell tekinteni. Ezek szerint, amint egyébként az 1927 : X. tc. javaslatának miniszteri indokolása (1927. évi képviselőházi irományok I. k. 203. 1.) is kiemeli, a 4. § szerint való érvényesítés köréből ki van zárva minden olyan, bár az első biztosítási időszakra eső díj, mely nem a biztosítás hatályának beállta előtt vagy beálltakor, hanem a felek megállapodása folytán ezt követően fizetendő. Ezek az ú. n. halasztott díjak, mint amelyek a biztosítás hatályának beállta után fizetendők, a törvény kifejezett rendelkezése szerint az 5. § hatálya alá esnek és érvényesítésük is az itt meghatározott eljárás útján történhetik. Mindezekre való tekintettel a jogegységi tanács a felvetett elvi kérdést a rendelkező rész szerint döntötte el. = L. az indokolás történeti részét lg. Közi. 1933. 186. — 2. V. ö. Gold Simon, M. J. Szemle 1933. 291. 3. Abból, hogy a kereskedő csak kezesség mellett volt hajlandó a felperesi részvénytársaságnak árukat hitelben szállítani, csupán arra lehet következtetni, hogy a kereskedő vagy helyi képviselője a részvénytársaságot nem tartották kellő hitelképességgel rendelkező cégnek, de ez alapon még nem lehet megállapítami azt, hogy a kereskedő a megtámadott fizetések elfogadásakor a végrehajtásokról s ezek eltűrésében kifejezésre jutott fizetésmegszüntetési állapotról tudott. (Kúria 1933. okt. 24. P. VII. 2178/1932. sz.)