Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Hiteljogi Döntvénytár. 135 berendezésnek nevezni, mert mindegyiknek működtetésénél bizonyos kapcsolási előfeltételek elengedhetetlenek és csakis ezek betartásával lesz azokból rendeltetésszerű működésre képes erösbítőcsö. A felperesek hivatkoztak .Möllef «Dic TClektronenröhren und ihre technische Anwendungen» című művének 1929. évi, majd 1931. évi kiadásaira, melyek szerint lehet két rácsos csövet is úgy készíteni, hogy mind a két rácsot tetszés szerint tértöltőrácsnak vagy védőrácsnak lehet kapcsolni, valamint Albert W. Hull és N. H. Williamsuek a Physical Review 1926. évi áprilisi számában megjelent cikkére, amely Schottky szabadalmazott találmányának tökéletesítését ismerteti és ezekkel kívánták bizonyítani, hogy az alperes szabadalma nem a szerkezetet önmagában, hanem a használat módját és ezzel a berendezést helyezte oltalom alá. A már kifejtettek szerint a találmány újdonságát és védelmi körét a technikának az elsőbbség megszerzése idejében való állása szerint kell megítélni. Már pedig a technikának ebben az időben, 1916-ban való állása szerint új találmány volt a védőrácsnak az anóda és a vezérlőrács közé elhelyezése és annak állandó potenciálon tartása. A fent kifejtettek szerint az állandó potenciálon tartás a rendeltetésszerű működésbe hozott erősbítöcsőnek volt a jellemzője és nem a berendezésé. Az a körülmény tehát, hogy 10 év múlva (1926-ban) Hull a kapcsolás tekintetében új találmányt létesített, nem lehet alkalmas arra, hogy az alperes találmányának védelmi körét szűkítse, mert ez a szabadalom elsőbbségi napján még nem volt érvényesíthető. Nincs tehát elfogadható alapja annak, hogy az alperesi szabadalom első igénypontjában katódsugárrelais-nak nevezett találmány ne erősbítöcsőnek, hanem erősbítőberendezésnek minősíttessék és ez az igénypont megsemmisíttessék, illetőleg oltalmi köre korlátoztassék. Nem helytálló a felpereseknek az az érvelése, hogy a szabadalom változatlan fenntartása esetén az alperes olyan csöveket is lefoglalhatna, arnelyeket nem ő talált fel, mert ha ma készülhet olyan cső, amelyről szakértő nem tudja megállapítani, hog\ az a tértöltő rácsos cső vagy a védőrácsos cső szabadalma szerint készült-e, akkor az sem volna megállapítható hogy az ilyen erősbítőcső az alperes szabadalmát sérti és ekként nem is volna zár alá vehető. A felperesek utalnak arra a veszélyre is, amely a szabadalom fenntartása esetén az ő kivitelüket megbénítaná és az alperesnek jogosulatlan előnyöket szerezne, líz a kérdés azonban kívül esik a szabadalmi bíróság hatáskörén, annál is inkább, mert az exportált gyártmányok oltalma tekintetében nem a magyar jog és nem a magyar bíróság döntése, hanem annak az országnak szabadalmi törvényei és bíráskodása volnának az irányadók, ahova az árut exportálták. 172. Azzal, hogy a szerződés az óvadékkal szemben azonnali kielégítési jogot nyújt, felek kifejezték akaratukat, hogy a betétkönyvnek fenntartásnélkülinek kell lenni. (Kúria 1934. jún. 15. P. I. 2101/1983. az.) 173. A rt. jogi önállóságát nem csorbítja, hogy a részvények egy kézben vannak s tulajdonosuk maga is rt. (Kúria 1934. jún. 20. P. I. 2343/1933. az.) Indokok : A St. testvérek rt. budapesti cég alperes már -iák következtében, hogy külön rt.-ként alakult meg és jegyez-