Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 59 78. A vevőt az árkülönbözeten túlmenő kártérítés a továbbeladás alapján nem illeti. (Kúria 1933. febr. 21. P. IV. 2070/1931. sz.) Indokok : Felperest az árkülönbözeten túlmenő kártérítés nem illeti azon a címen, hogy ő a vett lucernamagot dán kereskedőknek már előzőleg eladván, ezekkel kötött eladási szerződéseit az eladó szerződésszegése miatt hatálytalanította (stornózta) úgy, hogy azoknak kártérítésül 3542 dollárt fizetett. A vevő felperes ugyanis fedezeti vétel útján elháríthatta volna az ezúttal megítélt árkülönbözeten felüli károsodásának felmerültét. Viszont az árkülönbözethez a felperesnek a K. T. 356. § 2. pontja alapján feltétlenül joga van. Ezért abból nem vonható le semmi azon a címen, hogy a felperes a lucernamagot az alperestől drágábban vette, mint amennyiért azt a dán kereskedőknek előzőleg eladta és így az alperes teljesítése esetén is veszített volna. Különben is ez a vesztesége az alperes szerződésszegése folytán az árkülönbözettel emelkedett. Láncolatos kereskedés tilalma pedig a jelen perbeli adásvételnél nem érvényesülhet, mert a felperes külföldre szállítás céljából vásárolta az alperestől az árut (1920 : XV. tc. 7. §). = V. ö. a 654. és 655. E. H.-kal. 79. A biztosítási szerződésnek létrejötte előtt az alperesi megbízottakkal történt az a szóbeli közlés, hogy a biztosított tüdőbeteg volt, kizárja azt, hogy a biztosító az ügynöke és bizalmi orvosa által kitöltött ajánlatban, nyilatkozatban és orvosi jelentésben foglalt válaszoknak a biztosított előző tüdőbetegségét és orvosi kezelését elhallgató tartalma alapján a biztosítási ügyletnek érvénytelenségét sikerrel vitathassa. (Kúria 1933. febr. 21. P. VII. 5557/1931. sz.) = 1. A biztosítási ügylet megkötésére feljogosított közegnek tudomása a biztosító tudomásának tekintendő (K. 1315/1895. Dt. 3. f. 7., 66.). — 2. A biztosító nem hivatkozhatik a közlési kötelezettség megsértésére, ha az ajánlatba foglalt kérdés jelentősége tekintetében az ügynök tévesztette meg a biztosítottat (K. 394/1901. és 1237/1901. Dt. 3. f. 21., 43. és 22., 216.). 80. Sem az 1928: XII. te., sem az 1924. december 3-án életbelépett magyar-román egyezmény nem tartalmaz az engedmény útján szerzett követelések tekinteté-