Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 53 Az alperes terhére azonban oly vétkesség, melyre a kereset szerint való felelőssége alapítható volna, meg nem állapítható. A W. cég csatolt táviratában azt közli, hogy «szándékuk» és «óhajuk» a részvények megvásárlása, azonban a felperes állítása szerint K. igazgató csak akkor hajlandó a belső mérleget és más bizalmas felvilágosításokat a vevőnek bemutatni, ha a vétel már elhatároztatott. Ehhez a továbbiakban W. cég azt fűzi, hogy a K.-tól már kapott szóbeli felvilágosítások elegendők, de mivel sem ezzel, sem más bizalmas felvilágosítással írásban nem rendelkeznek, az ügyfeleik érdekében szokásos óvatossággal kell eljárniok. Ennek a táviratnak az adott körülmények szerint megállapítható helyes értelme az, hogy a W. cégnek a részvények megvétele komoly szándéka és óhaja volt ugyan, de végleges elhatározása előtt még bizonyos feltételek teljesítését kívánta, mert bár a már szóbelileg kapott felvilágosításokat kielégítőknek tartotta, de ezeken felül még szüksége volt a belső mérlegre s más bizalmas felvilágosításokra is, és mindezeknek írásban való közlésére. Ezekből az következik, hogy mivel a W. cég mindezeket azért tekintette el nem engedhető feltételeknek, hogy a maga részéről ügyfeleivel szemben a szokásos óvatosság követelményeinek eleget tegyen, s magáról az ennek elmulasztásából eredő felelősséget elhárítsa, a nevezett cég részéről oly nyilatkozat, mellyel a megállapodás összes kérdései elintéztettek, nemcsak hogy nem történt, hanem a cég végleges nyilatkozatát kifejezetten későbbre tartotta fenn. Ezt a magyarázatot támogatja az idézett mondatoknak arra utaló értelmi összefüggése, hogy a W. cég álláspontja az volt, hogy az intern mérleg és más bizalmas felvilágosítások necsak utólag, «ha a vétel már elhatároztatott)), hanem előre éspedig a már kapott szóbeli felvilágosításokkal együtt írásban adassanak meg, továbbá, hogy az opciónak a végleges szerződés megkötéséig való fenntartását találta kívánatosnak, végül, hogy arra az esetre jelentette ki hajlandóságát a további eljárásra, ha a részvények ezek mellett a feltételek mellett kaphatók. Eze*k szerint pedig, minthogy a peresfelek ügyleti akarata nem irányulhatott egyébre, mint arra, hogy a részvények elhelyezése akkor tekintessék megtörténtnek, mikor az ügyletet kötő felek között már nem merülhetnek fel oly kérdések, melyek annak végleges létrejöttét kizárják, a fennforgó esetben az elhelyezés ebben az értelemben megtörténtnek nem tekinthető. Mindezekből azonban önként következik az is, hogy mivel a W. cég magának az ügyletnek megkötését tette függővé bizonyos követelmények teljesítésétől, nem jöhet szóba az sem, hogy az ajánlatot felbontó feltétel mellet elfogadta. Ennek a tényállásnak alapul elfogadása mellett pedig a fellebbezési bíróság az általa felhozott helyes indokok alapján a kir. Kúria megítélése szerint is jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a kívánt további közléseket megadni köteles nem lévén, ezek megtagadásában és a szerződés megkötésének elmaradásában őt rosszhiszeműség, illetve a felperes jogait meghiúsító vétkesség nem terheli. = 1. A fellebbezési bíróság ítélete szerint, amelynek helyes indokaira a közölt ítélet hivatkozik : a W. cég sürgönyében kért a szóbelileg kapott információn felül kívánt bizalmas felvilágosítások nem sorozhatok az Amerikában szokásos öninformáció fogalma alá, ezek nem publikáltattak volna s nem foglaltattak volna a prospektusba. A szokásos információn túlmenő ilyen felvilágosításokat adni, vagy az ügyletet oly bizalmas adatok közlésétől függőleg lekötni azonban alperes nem volt köteles. Alperessel különben nem is közölték, hogy ezek a bizalmas felvilágosítások mire vonatkoznak s alperesek K. igazgatójának azt az álláspontját, hogy a belső mérleg és egyéb bizalmas íelvilágosítások csak akkor adhatók rendelkezésre, ha vétel már elhatározta-