Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hitel jogi Döntvénytár. 47 amelyeket a felperes már akkor folyósított, amikor az ellenőrzési jog kellő gyakorlása mellett a szerződési feltételek megszegéséről, a kiutalt összegek szabálytalan felhasználásáról tudomást szerezhetett. 59. Minthogy a tényállás szerint a részvénytársaság vagyona már 1924. év végén sem fedezte a tartozásokat, amit legjobban a panaszlott igazgatósági tagnak kellett tudni, akit az igazgatóság már 1924. év nyarán a társasági vagyon értékesítésével bízott meg; a panaszlottnak az a mulasztása, amelynélfogva erről a Kt. 187. §-a rendelkezése ellenére az illetékes törvényszéknek a csőd megnyitása végett jelentést tett nem, a 218. § 7. pontjában meghatározott kereskedelmi vétség tényálladékát kimeríti. (Kúria 1933. jan. 27. P. IV. 1998/1931. sz.) = A Kúria ezt az ítéletét a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utalt vétségek eseteiben követendő eljárást szabályozó 68,400/1914. I. M. számú rendelet 21. §-ának megfelelően a panaszlott semmisségi panaszára hozta. 60. A Tvt. 9. §-ának alkalmazása szempontjából a futólagos szemlélő emlékezetében megmaradó összbenyomás helyesen megállapított azonossága a fontos. (Kúria 1933. jan. 27. P. IV. 2381/1931. sz.) Indokok : I. Felperes vevőköre az egész országra kiterjed, tehát ha az alperes azonostárgyú vállalata kisüzem létére csakugyan csupán Ny. és környékén igyekeznék a saját áruját forgalomba hozni, legalábbis e területen kétségtelenül érdekösszeütközésben vannak a felek az üzleti versengés terén. II. A felperesi sósborszesz-áru külső megjelenése részleteinek együttességében a felperes vállalatára kétségtelenül jellemző ; tekintet nélkül tehát arra, hogy annak egyes részletei mennyiben erednek a felperes kezdeményezéséből, sósborszeszárunak más által a felperesi áru ily külsőjének közismertté válta után azonos összbenyomást keltő külsőben való forgalombahozatala nyilván a Tvt. 9. §-ában tiltott utánzásnak minősül. Mivel pedig a futólagos szemlélő emlékezetében megmaradó összbenyomás helyesen megállapított azonossága a fontos a Tvt. 9. §-ának alkalmazása szempontjából, az alperes sikertelenül hivatkozik a fennforgó, de az összbenyomás azonosságát nem érintő különbségekre.