Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

36 Hiteljogi Döntvénytár. megtévesztésében tudatosan résztvett, a Tvt. 2. § 1. bekezdésében meghatározott tiltott cselekménynek valamennyi tényállás elemét önmagában megvalósította. Az alperes tehát az idézett törvénycikkbe ütköző cselekménynek tettese. De az alkalmazandó jogszabályon az sem változtatna, ha az alperes a fentiek szerint tiltott cselekménynek csak tettestársa, vagy egyébkénti részese (felbujtó, segéd) volna. Téves a fellebbezési bíróságnak az a felfogása, hogy az alperes kereskedó'i vagy versenytársi minőségének hiánya, vele szemben a Tvt. alkalmazását kizárja. A versenytársi minőség a Tvt. 32. §-ban megjelölt kivételektől eltekintve a felperesi kereseti jognak feltétele ugyan, alperesként ellenben a Tvt. alapján perbevonható mindenki, akinek magatartása a Tvt. valamely rendelkezésébe ütközik, a törvényben meghatározott egyes cselekmények tényállásához képest tehát esetleg az is, aki a cselekményt nem a saját üzleti érdekében, hanem más — a felperessel szemben — versenyvállalat (versenytárs) érdekében a magánjogi felelősséghez szükséges önállósággal követte el. Minthogy pedig a Tvt. 2. § 1. bekezdése az itt megjelölt cselekményt általában «áru forgalombahozataIánál» tiltja, ide vonatkozóan törvényes megkülönböztetés hiányában a Tvt. 2. §-ának tettese és részese lehet az is, aki az itt körülírt cselekvést nem a saját számlájára folytatott üzletének, hanem mások áruja forgalombahozatalának körében fejti ki. III. A Tvt. 33. § első bekezdésének abból a rendelkezéséből, amely szerint az ebben a törvényben megállapított vagyoni felelősség a részeseket is terheli, nem következtethető az; hogy a cselekmény abbanhagyására való kötelezettség a részeseket nem terheli. Ha — amiként a törvény meghatározza — a részesek cselekményeikért kártérítéssel felelnek, akkor a károsító cselekmény abbanhagyása iránti követelés nevezettekkel szemben már az általános jogszabályoknál fogva fennáll; de a Tvt. 1. §-a kifejezetten is akként rendelkezik, hogy — mindenkitől — akinek magatartása a törvénybe ütközik, az ily magatartás abbanhagyását és szándékosság vagy gondatlanság esetében a kár megtérítését követelhetni. = Az abbanhagyási kérelem kérdésében a Tvt. 7. és 13. §-ának esetében ugyanígy: K. 1932. márc. 16. P. IV. 7076/1930. (Hj. Dt. 25., 113.) ; ellenkezően : K. 1928. jan. 19. P. IV. 6354/1927. (Hj. T. 9. 135.) ; 1928. nov. 14. P. IV. 1207/1928. (Hj. Dt. 22., 8.) ; 1930. dec. 11. P. IV. 5912/1929. (Hj. Dt. 24., 40.), amely határozatok szerint az abbanhagyási kérelem csak versenytárs ellen irányulhat. Az 1928. januáriusit a most közölt határozat álláspontjáról bírálja : Jogt. Közi. 1928. 232. «Tisztességtelen verseny.»