Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 37 46. A takarékpénztár a betétek felmondási idejének megállapításánál csak a kölcsönös érdekek mérlegelésén alapuló üzleti szokás figyelembevételével járhat el, ha a megállapítást szerződésileg rábízta is a betevő. (Kúria 1932. dec. 30. P. VII. 3852/1932, sz.) Indokol: : Az alperes alapszabályainak a betéti könyvecskékbe is felvett az a határozmánya, hogy a betétek felmondási idejét az igazgató — választmány határozza meg, nem jogosította fel az alperest arra, hogy a felperessel szemben teljesen saját tetszésétől függő tartamú felmondási időt állapítson meg, hanem ennek megállapításánál köteles volt figyelembe venni azt a szokást, mely a betétek elfogadásával foglalkozó pénzintézeteknél a betétek összegéhez képest általában fennáll. Alaptalan ezzel szemben az alperesnek arra alapított támadása, hogy a felperes a betét elhelyezése idején ismerte az alapszabályok már idézett rendelkezését, tehát közötte és az alperes között a betét elhelyezése alkalmával a felmondási idő kérdésében is oly szerződéses megállapodás jött létre, melyre való tekintettel az igazgatóválasztmány által utóbb megállapított felmondási idő tartama ellen jogszerű kifogást nem emelhet. A felperes ugyanis még abban az esetben is, ha az alapszabályok ismertetett rendelkezése az említett módon az alperessel létesített jogügylet részévé vált, ezt a maga részéről kétségen kívül azzal a jóhiszemű feltevéssel fogadhatta el kötelezőnek, hogy az alperes a felmondási időt nem saját tetszéséből eredő elhatározással, hanem a kölcsönös érdekek mérlegelésén alapuló üzleti szokás figyelembevételével állapítja meg. A felek szerződési megállapodásának értelmezésénél tehát helyesen ugyancsak ez a szempont lehet irányadó, következéskép az alperes által felhozott körülmény sem nyújt alapot arra, hogy erre támaszkodva a szokásostól messze eltérő két és fél évre terjedő felmondási időt állapítson meg. = V. ö. MMT. 981. §. 47. /. Ha az egy biztosítási időszakra járó évi díjnak nem egy összegben, hanem negyedévi részletekben való fizetése köttetett ki a szerződő felek által, az első évi díjnak első részletét követő további díjrészletei már nem a biztosítás hatályának beálltakor, vagy még ez előtt fizetendő díj fogalma alá esnek; következőleg ily esetben az 1927: X. tc. 4. §-a nem alkalmazható, hanem a tör-