Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

22 Hiteljogi Döntvénytár. pengő volt s a 4560/1931. M. E. rendelet 2. §-a értelmében a kezeinél levő pengőt az alperesi cég aranypengőként helyezhette el takarékbetét gyanánt s ez által magát a pénz netáni értékcsökkenése ellen megóvhatta. Minthogy tehát az alperesi cégnek a külföldi tartozásait csak a pengő hivatalos árfolyamjegyzése alapján volt szabad teljesíteni, minthogy a külföldi hitelezők elutasító magatartása esetén a kezeihez befolyt pengőket aranypengő gyanánt helyezhette el s ekként a pénz esetleges értékcsökkenésének veszélye nem fenyegethette, azzal az összeggel, amely hivatalos árfolyamjegyzés szerint számszerűleg megfelelt a külföldi hitelezők tartozásának, kellőleg biztosítva volt s ennélfogva sem a többletként befolyt 4722 P 32 f-t, sem a takarékbetéti könyvet nem tarthatta vissza, a még künnlévő követeléseket pedig a felperes kérelmére neki átengedni lett volna köteles. = A külföldi fizetési forgalomra vonatkozó rendeletek : 1931. M. E. : 4500. (Ig. Közi. 1931. 129.) 4550. (129.) ; 6370.(170.) ; 6900.(192.) ; 1932. M. E. : 1600. [Ig. Közi. 1932. 45.); 1720. (46.); 4100. (128.): 4140. (129.); 4960. <180.); 9500. (205.); 1933. M. E. : 1290. (Ig. Közi. 1933. 19.) 28. A váltóbirtokos a váltóadás alapjául szolgált köztörvényi ügyletbe félként belép azzal, hogy az alapügyletből kifolyólag fennálló vételárkövetelést magára enged ményezteti és az ennek biztosítására szolgáló jelzálogjogot is megszerzi s ez okból, tekintet nélkül arra, hogy ez a, váltó megszerzésével egyidejűleg vagy azt követően történik-e, nem tekinthető oly váltóbirtokosnak, akivel szemben a váltó alapügyletéből származtatott kifogásokat a V. T. 92. §-a értelmében sikerrel felhozni nem lehet. (Kúria 1932. nov. 29. P. VII. 4474/1932. sz.) = 1. így mikor a biztosító a szerződéssel együtt ruházta át a díj váltót : Dt. u. f. 13., 132. (547/1885.) és 15., 16. (223/1886.). — 2. Ha a követelés fedezetéül adott váltónak az átruházása a követelés engedményezésével egyidejűleg történt, a váltóátruházás (forgatmány) csak járuléka a követelés átruházásának s így a magánjogi kifogások már ebből kifolyóan adottak. Ha a követelés engedményezése csak utólag a váltónak a jóhiszemű váltóbirtokosra váltói úton átruházása után következik be, a kifogások adottsága a magánjogi viszonyba belépett váltóbirtokossal szemben abból következik, hogy senki sem követelhet, váltói úton sem, olyat, a mit magánjogi címen nyomban visszaadni köteles. (Dolo facit, qui petit, quod redditurus est.) «Helyes», mondja Grosschmid (Fejezetek. I. 148.) «hogy azt a váltót be ne hajthassam, melynek behajtásából eredő összes kárért a váltó-adósnak felelek.*