Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 151 spekuláció tehát balul ütött ki, holott a szakértői vélemény szerint a kereskedői gondossághoz tartozik az, hogy az idegen valutatartozások azonnal lefedeztessenek, az alperesnek pedig, mint az alkalmi egyesület pénzügyi administrátorának Rendelkezésére kellett hogy álljanak olyan összegek», amelyekért az áruüzleti tartozások fedezésére szolgáló valuták megvehetők lettek volna. De ha való volna is az, hogy az alkalmi egyesület részéről hitelbe eladott áruk vételárára befolyt összegekkel az idegen valutatartozások fedezése kisebb károsodás mellett foganatosítható lett volna, az alperest e részben vétkesség, kötelezettségvállalás hiányában, csak akkor terhelné, ha e részben a saját ügyeiben tanúsított gondosságot mulasztotta volna el; mert a társaság ügyeiben minden társasági tag, és így az alperes is, csak olyan szorgalmat és gondosságot tartozott kifejteni, aminővel a saját ügyeiben eljárni szokott. Ámde, ha az «évekre nyúló valutaspekulációdról, amely abból állott, hogy a korábbi ügyleteknél elért eredmény, amely magyar koronában folyt be, nem konzerváltatott, nemes valutába nem helyeztetett, hanem a következő ügyletek táplálására használtatott fel, a később bekövetkezett gazdasági események folytán utólagosan helytelennek mutatkozott is, nem minősíthető feltétlenül ilyennek az árak és a valutaárfolyamok akkori előreláthatatlan ingadozásai között. E mellett nyilvánvaló, hogy a felperesek előtt, az üzletvitelnek és a valutabeszerzéseknek tényleges módja titokban nem maradhatott. Ha tehát az ellen annakidején a felperesek nem tiltakoztak, ahhoz maguk is hozzájárultak. == V. ö. K. T. 72., 132. 197. Az 1926 : XVI. tc. 3. §-a 3. bekezdése alkalmazhatóságának szempontjából nem ügydöntő, hogy az Ausztriában fizetett nyugdij nyugdíj szabályzaton, szolgálati szabályzaton, vagy külön szerződésen alapszik-e. (Kúria 1933. szept. 28. P. II. 1863/1933. sz.) Indokok : Az 1926 : XVI. tc. 3. § 3. bekezdése nem állapít ugyan meg nyugdíjigényt azok részére, akiknek az Ausztriában érvényes szabályok szerint volna nyugdíjigényük, de Magyarországon nincsen ; azonban annak az alkalmazottnak a nyugdíjjárandóságát, akinek a magyarországi telepen az itteni szabályok szerint nyugdíj jár és az az idézett törvény értelmében arányszám alapján volna fizetendő, ahhoz a legkisebb mértékhez szabja, amelyet az illető társaság Ausztriában, mint főtelepén hasonló körülmények között nyugdíj természetű járandóság címén az ottani alkalmazottainak fizet. A törvény nem tartalmaz arra nézve rendelkezést, hogy az Ausztriában fizetett nyugdíjnak nyugdíj szabályzaton vagy szolgálati szabályzaton, vagy külön szerződésen kel] alapulnia, hanem csak azt a tényleges állapotot tekinti irány-