Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 181. Abból, hogy a végrehajtást szenvedőnek a közkereseti társaságból kilépése színlelt, nem következik, hogy a hitelező követeléseért a társaság felel. (Kúria 1933. szept, 7. P. VII. -5432/1932. sz.) Indokok : A felperes keresetének alapja az, hogy B. J. és B. L. között létrejött az az ügylet, amely szerint abban állapodtak meg, hogy az utóbbi, aki a «B. J. és fiai» cégnek tagja volt, ebből a cégből kilép, voltaképpen nem is valódi, hanem színlelt ügylet, és a felek ezzel egyedül azt célozták, hogy a felperes javára B. L. ellen megítélt baleseti kártalanításnak végrehajtás útján való érvénj-esítését megakadályozzák. Ez a tényállítás annak alapjául, hogy a felperes baleseti kártérítés címén őt B. L. ellen megillető követelését a «B. J. és fia» céggel szemben érvényesíthesse, még az állított tények valósága esetén sem szolgálhat. Annak ugyanis, hogy a kérdése> ügylót a felperes jogainak kijátszására irányuló színlelt ügylet, az anyagi jog szabályai szerint az volna a következménye, hogy annak a felperessel szemben hatálya nincs, és az ügyletet létesítő felek jogi helyzete az ügylet tartalmára való tekintet nélkül ítélendő meg. Ebből tehát az következnék, hogy B. L. tovább is a társaság tagja gyanánt szerepelne, amely esetben pedig nem az a helyzet állana be, hogy a felperes követeléséért a társaság felel, hanem az, hogy a felperes a K. T. 95. §-a értelmében a társasági viszonyból járó esetleges kamatok, munkadíj- vagy jutalék kielégítési alapul való megjelölése mellett, de csak B. L. ellen érvényesítheti jogait, vagy pedig a K. T. 101. §-a értelmében járhat eL 182. A biztosítótársaság a biztosított halála esetében fizetett életbiztosítási összeg 20°/o-át visszatarthatja az örökösödési illeték kiszabására jogosult hatóságok döntéséig. (Kúria 1933. szept. 12. P. VII. 6073/1932. sz.) Indokok : Igaz ugyan, hogy harmadik személyt, mint kedvezményezettet élők közötti rendelkezés alapján illető életbiztosítási összeg a biztosított hagyatékához nem tartozik, tehát az 1920 : XXXIV. tc. 68. §-a szerint örökösödési illeték tárgya sem lehet, és a felhívott törvény 75. §-a ki is veszi az életbiztosítási összeget az illeték kiszabása alól akkor, ha bebizonyítják, hogy arra harmadik személy még az örökhagyó életében öröklési illeték alá nem vonható jogcímen szerzett igényt. Viszont azonban az 1920 : XXXIV. tc. 65. §-ának 4. bek. feljogosítja a biztosító intézeteket, hogy a biztosítási szerződések alapján a biztosított halála esetén fizetendő összegből 20 °/0-ot az illeték fedezetéül visszatarthassanak, s annak elmulasztása esetén a biztosítási összegre eső illetékért mint kezeseket teszi felelősekké. Ezt pedig akként kell értelmezni, hogy mivel csak az illeték kiszabására jogosult hatóságok döntenek