Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Hiteljogi Döntvénytár. 105 tekintendők, mint akik az elsőrendű alperes férjét a felpereshez benyújtott váltónak nevükben leendő aláírására felhatalmazták, és az elsőrendű alperes részéről is megadottnak tekintett meghatalmazást erre vonatkozó közjegyzői okirat hiányában is érvényesnek mondotta ki azért, mert egy nem vitásan fennállott kötelezettségből folyóan a házastárs által történt névírás, mint csupán technikai művelet közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás nélkül is jogérvényes. A fellebbezési bíróság álláspontja azonban mindkét irányban téves. Eltekintve ugj^anis attól, hogy az 1886 : VII. tc. 23. § b) pontjában a házastársak közt váltóbeli kötelezettség vállalására szóló meghatalmazás jogügyleti érvényességi feltételeként kikötött közjegyző okirat hiánya a meghatalmazási jogügyletet mindenre tekintet nélkül érvénytelenné teszi a fellebbezési bíróság által felhozott körülményekből a meghatalmazás adására okszerű következtetés nem is vonható. Igaz ugyan, hogy a meghatalmazásnak nem kell kifejezetten megadottnak lenni, mert az konkludens tényekből is megállapítható, azonban minden esetre olyan tények fennforgása szükséges, amelyekből a megbízó fél szándékára kétségtelen következtetés vonható : egy valódi aláírással ellátott váltó megküldés azonban nem tekinthető olyan ténynek, amelyből a megbízónak arra a szándékára lehetne következtetést vonni, hogy a váltó benyújtásával megbízott egyén egy más váltóra rávezethesse a megbízó nevét. 137. /. A nyugdíjbiztosítás oly személybiztosítási jogügylet, amelynél a biztosító fizetési kötelezettsége csak a biztosított meghatározott életkora elérésének esetében következik be. — II. Érvényes az oly kikötés, amely szerint az alkalmazott a nyugdíjkötvényen alapuló minden jogát elveszti, ha ugyanazzal a biztosítási ággal foglalkozó vállalathoz átlép. ^Kúria 1933 máj 18 p n 2474/1931. sz.) Indokok : I. Az alperes olyan tartalmú biztosító kötvényt állított ki a felperes javára, amelyben ennek halála esetére, majd a pótnyilatkozat szerint 95. életévének elérése esetére is 40,000 korona biztosítási összeg kifizetésére vállalt kötelezettséget. Ez a biztosítási ügylet mindkét alakjában életbiztosítás, mert a biztosító fizetési kötelezettsége nincs feltételezve egy meghatározott élettartam elérésétől, amennyiben a biztosítási összeg a biztosítottnak a kötvényben megjelölt 95-ik életévénél korábban bekövetkező elhalálozásával is esedékessé válik. Ezzel szemben a felperes által vitatott nyugdíjbiztosítás olyan sze-