Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXVI. kötet (Budapest, 1934)

106 Hiteljogi Döntvénytár. mélybiztosítási jogügylet, amelynél a biztosító fizetési kötelezettsége csak a biztosított egyén meghatározott életkorának elérése esetére következik be. A két szerződés tehát céljában lényegesen különbözik egymástól és jogi minó'sítésére nézve annak az eseménynek szerződésbeli megállapítása a döntő, amelynek bekövetkezésétől függ a biztosító fizetési kötelezettsége. II. A kir. Kúriának a P. H. T.-ba 145. sz. alatt felvett 2. sz. jogegységi határozata szerint a munkaadó érvényesen kikötheti, hogy alkalmazottja abban az esetben, ha a szolgálatból önként kilép, a nyugdíjalapba nyugdíjjárulék címén befizetett összegeket vissza nem követelheti ós a nyugdíjhoz való igényét is elveszti. Ennélfogva a felek nyugdíj szerződésének az a kikötése, hogy ugyanazon biztosítási ággal foglalkozó vállalatba átlépéssel a felperes a nyugdíj kötvényen alapuló minden jogát elveszti, a gazdaságilag gyengébb munkavállaló kényszerhelyzete vagy az erkölcsi fogalmakba ütközés címén a felperes részéről sikerrel annál kevésbbé támadható, mert a követelt nyugdíjjárulékokat nem is a felperes, hanem az alperes fizette be a nyugdíjalapba. 138. /. A magánalkalmazottaknak csak a jogszabályon alapuló, s azokat az 1910/1920. M. E. számú rendelet alapján megillető felmondási időre járó illetményei s nem a szerződés vagy önkéntes 'juttatás címén érvényesíthető felmondási illetményei tömegtartozások csőd esetében. — II. Amennyiben az alkalmazott a csődeljárás, avagy az ezt megelőzött kény szer egy ességi eljárás folyamata alatt a felperes szolgálatokat teljesített s azokat a tömeggondnok vagy a vagyonfelügyelő hatályos intézkedései folytán végezte, a törvényes felmondási időt meghaladó időre eső illetményei, ha nem is mint felmondási, hanem mint megszolgált illetmények a csődtörvény 48. §-a 1. pontja, avagy az 1410/1926. M. E. sz. R. 54. §-a értelmében tömegtartozások. (Kúria 1933. máj. 23. P. II. 4371/1931. sz.) = V. ö. az 51. esettel. 139. /. A biztosítási ajánlatnak bevezetése az ajánlati naplóba a K. T. 468. §-ának 2. bekezdésében meghatározott bevezetéssel egyértelműnek nem tekinthető. —