Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

140 Hiteljogi Döntvénytár. nek, a nyugdíjügyek ellátására az alperes által létesített kezelőszervnek tekintessék. Elesnek tehát mindazok a következtetések, amelyek az 1926 : XVI. tc. 12. §-ának alkalmazásához fűződtek. Midőn tehát az alperes 1898-ban a tisztviselők kérésére, addigi szolgálati idejük bevárásával beíratta rendes tagokul a véglegesített és belépni kívánó tisztviselőit a prágai nyugdíjintézetbe, ezzel a tényével nem kívánt valamennyi alkalmazottjának nyugdíjellátása tekintetében intézményesen gondoskodni ; hanem csak módott kívánt nyújtani az alkalmazottaknak, hogy a nyugdíjintézetbe belépjenek, és habár a tagsági díjakat (járulékokat) helyettük teljesen a sajátjából fizette, ezzel nem vállalt magára nagyobb kötelezettséget, mint amennyit a tőle idegen intézetnek tekintendő prágai nyugdíjintézet mindenkori szabályai szerint nyújthatott. Az alperesnek az a további ténye, hogy a prágai nyugdíjintézetnél nyugellátásban részes-ülő volt alkalmazottainak önkéntes elhatározásából kifolyólag bizonyos mértékű nyugdíjkiegészítést vagy végkielégítést nyújtott, szintén nem tekinthető a tényekben megnyilvánuló olyan intézményes rendezésnek, amely azt a kötelezettségét vonná maga után, hogy ezt a kedvezményt minden nyugdíjasra kivétel nélkül kiterjessze; mert az alperes ezeket a juttatásokat nem bizonyos előre megállapított rendszer és összegek szerint, hanem különböző összegű,, néha emelkedő havi kegydíjszerű járadékokban, részint egy összegben fizetett végkielégítésben nyújtotta ; ebből a tényéből pedig nem lehet megállapítani, hogy azt valamennyi alkalmazottjára kiterjedő és kivételt nem tűrő intézményes juttatásnak szánta volna, hanem azt csak az egyes nyugdíjas tisztviselőinek személy szerint nyújtott önkéntes ajándéknak kell tekinteni. = V. ö. a 15. sz. esettel. 182. A részletekben visszafizetendő, de váltóval fedezett tartozás a részletfizetés elmulasztása folytán egészben esedékessé válik a részletfitezési kedvezmény elvesztésének külön kikötése nélkül is. (Kúria 1932. szept, 13. P. VII. 5637/1931. sz.) = Rendszerint a mulasztó adós csak külön kikötés esetében veszti el a részletfizetés kedvezményét, igy : K. 1905. ápr. 4. I. G. 667/1904. (F. H. 10., 2197.) 183. Az alkalmazott által adott óvadék az anyagkezelésből eredő minden hiány biztosítására szolgál ugyan,