Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

112 Hiteljogi Döntvénytár. az eset összes körülményeire a méltányosság megkívánja, továbbá a feleknek a fellebbezési bíróság végítéletében kiemelt vagyoni viszonyait, végül azt, hogy a felperes az engedményezett követelésért 1922. október 11-i értékű 475,581 K-nak megfelelő 1098 P 59 fillért adott, úgyszintén mérlegelte azt is, hogy a felperes a három adóstárs közül egyedül az egyik adóstárs (örökösei) ellen érvényesíti az egész követelést. Mindezek alapján a kir. Kúria úgy találta, hogy a felek közti méltányos érdekkiegyenlítődés úgy valósul meg, ha az alperes a 351,000 korona tőke, kamata és az alapperben megítélt költségek fejében együttesen 3000 aranypengőt és ennek a keresetlevél beadásától (1927. június 11-től) járó 5 °/0-os kamatát fizeti, az 1924. július 3-án bírói letétbe helyezett és a felperes, valamint jogelődjei közös ügyvédje kezéhez 1924. július 5-én kiutalt 400,000 koronán (akkori 28 P 80 filléren) felül. Az, hogy az engedményes felperes csehszlovák állampolgár, az 1930. évi XVII. tc.-ben becikkelyezett magyar-csehszlovák egyezmény hatálya alá nem eső jelen perbeli követelésnek fenti mérvű átértékelését az 1928 : XII. te. 32. §-ának 2. mondata értelmében nem befolyásolja. 151. Az üzletszerű kézizálogkölcsönügyletről szóló 1881: XIV. te. zálogértékesítési szabályai a kölcsönvevők hátrányára szerződésileg sem enyhíthetők és az e szabályoknak meg nem felelő értékesítés kártérítésre kötelez. (Kúria 1932. máj. 31. P. IV. 1133/1932. sz.) Indokok : Felperes ingókat (háztartási fehérneműket és ékszereket) bizományi eladásra adott át az alperesi cégnek, melytől azokra egyidejűleg előleget kapott. Ezek az eladási bizományi szerződések azonban a kir. Kúria megítélése szerint színlegesek és kézizálogkölcsönszerződéseket palástolnak. Nyilvánvaló ez az alperesi cég üzleti nyomtatott (gépelt) egyforma szövegű űrlapjainak (kötelező leveleknek és átvételi elismervényeknek) aláírásával az 1924. december 23-tól 1925. április 18-ig összesen 16 esetben megismétlődött ügyletek következő rendelkezéseinek egybevetéséből : Az alperesi cég a ((bizományi eladás céljából» átvett ingókra adott «előleget» a felperesnek, de azt naptárszerűleg meghatározott időpontig kell visszafizetni. Ugyaneddig az időpontig nem foghat helyet a «bizományi eladás», és csak az előleg visszafizetésének elmulasztása esetében «élhet» az alperesi cég az eladás jogával. «Meghosszabbítások» (az átvételi elismervények hátlapjára az alperesi cég által vezetett följegyzések szerint) előfordultak a «bizományi díj» bizonyos százalékának a felperes által lefizetése ellenében. Az úgynevezett «bizományi eladás» tehát egyedül az alperesi cég «előleg» követelésének a biztosítására nyújtott jogosítványként jelentkezik, nem pedig a felperes érdekében a «bizományos» alperesi cég által vállalt kötelezettség gyanánt. Az oly szerződés, melyet a felek színleg kötnek, semmis; semmisek tehát az eladási bizományi szerződések.