Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXV. kötet (Budapest, 1933)

Hiteljogi Döntvénytár. 109 üzletnek tekintendő. A felperes az 1923. évtől kezdve cégvezető volt az alperesnél és cégjegyzési jogosultsága az 1924. évi május hó 5-én a kereskedelmi cégek jegyzékébe is bejegyeztetett. Ebből a tényből, a cégvezetőnek a K. T. 38. §-ában megállapított törvényes jogkörére való tekintettel, nyilvánvaló, hogy a felperes, legalább is a cégvezetőként történt alkalmazása óta, az alperes kereskedelmi üzletének olyan alkalmazottja volt, akinek a szolgálati viszonyára az 1910/1920. M. E. rendeletnek a hatálya e rendelet 1. §-a értelmében kiterjed. Az idézett rendelet 6. §-a értelmében a felmondási idő szempontjából az a munkakör az irányadó, amelynek ellátására az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései értelmében van kötelezve. Ennélfogva figyelemmel arra, hogy a felperes a szolgálati viszony megszűnésének az időpontjában cégvezető volt és hogy két évet meghaladó időn át állott az alperes szolgálatában, nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a felperest, mint fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottat, az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 2. §-ánaka második bekezdése értelmében hathónapi felmondás illeti meg. Az idézett rendelet 9. §-a értelmében a felperest, aki az alperesnél öt évet meghaladó időn át megszakítás nélkül állott szolgálatban, a végkielégítés is megilleti, tekintet nélkül arra, hogy a cégvezetési meghatalmazás elnyeréséig eltöltött szolgálatát vagy annak egy részét olyan munkakörben töltötte-e, amelynek az alapján csupán iparossegédnek volna tekinthető. Ennek a rendeletszakasznak az utolsó bekezdése a 3. §-ra való utalással a szolgálatba beszámítható időből csak a gyakornokok és tanoncok gyakorlati, illetőleg tanoncidejét zárja ki, a további meg nem szakított szolgálat egységét tehát, amiként a kir. Kúria már kimondta (P. II. 4657/1925. szám), az alkalmazásnak előbb alacsonyabbrendű, utóbb magasabb volta ketté nem választhatja. Téves a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a végkielégítés kiszámítása szempontjából az az idő, amit a felperes az alperes szolgálatába való belépését megelőzően F. M. nyomdaüzemében töltött el, figyelembe nem vehető. Alperes F. M. nyomdájának a gépeit és egyéb berendezési tárgyait megvette, a nyomdai helyiségét F. M.-tól bérbe vette, ekként tehát a nyomda üzemét ugyanabban a helyiségben és ugyanazzal a berendezéssel folytatta, amely azelőtt F. M.-é volt. A F. M.-féle nyomda régi megrendelői a nyomdát az alperes részéről történt átvétele után is ellátták megrendelésekkel és ezzel kezdettől fogva biztosították a nyomdaüzem foglalkoztatását és megadták az alapját a továbbfejlődésnek. A nyomda üzeme az üzem