Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Hiteljogi Döntvénytár. 131 gatóságának a tulajdonképpeni irányító tevékenységet állandóan kifejtő tagja a részvénytársaság megalakulása és bejegyzése, tehát a szerződés egyik feltételének megvalósítása körül rosszhiszeműen járt el, mert az alaptőke 30 %-ának befizetésére nézve tudva valótlan előterjesztést tett a cégbírósághoz. Egyrészt ugyanis ez az eljárás alapos kétséget támaszt arra nézve, hogy felperes a vállalt filmoktatási tevékenységet a szerződéshez híven megbízhatóan tölti be, s igy megdőlt az a föltevés, melyen a szerződés kétségtelenül nyugodott, másrészt magát a hamis előterjesztés alapján bejegyzett részvénytársaság megalakulását sem lehet érvényesnek tekinteni, ami jogilag egyjelentőségű avval, mintha nem valósult volna meg a szerződés 20. pontjának az a kikötése, hogy a részvénytársaság bejegyzését hat hónapon belül (1927. július 23-ig) igazolni kell. A szóbanlevő magatartást jogerősen megállapította a K. T, 218. § első pontjába ütköző kereskedelmi vétség miatt folyt büntető eljárásban a budapesti kir. törvényszéknek a panaszlottakat vétkesnek kimondó 1929. január 15-én kelt Cg. 29,505/1928. számú ítélete, melyet a budapesti kir. ítélőtábla 1929. május. 31-én hozott P. VI. 1666/1929. számú ítéletével helybenhagyott, a kir. Kúria pedig a panaszlottak semmisségi panaszát 1930. október 1-én a P. IV. 5876/1929. számú ítéletével elutasította. A polgári perben pedig nem tehető többé vizsgálat tárgyává az illetékes büntetőbíróságnak az elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetésére vonatkozó ténymegállapítása (P. H. T. 198.). A most tárgyalt okot ugyan a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter nem említette az 1927. július 13-i elálló levelében. Ez azonban annak a perben való érvényesítését a jelen esetben azért nem zárja ki, mert az alaptőkebefizetés körül elkövetett visszaélésről akkor még a miniszter nem tudhatott. A cégbejegyzéssel kapcsolatban történteket alperes fellebbezésében a vállalkozási szerződés felbontásának okául is kifejezetten felhozta, nem pedig csupán a felperes perképességének kérdésében. Nem terjeszkedett tehát túl a fellebbezési bíróság az alperes ellenkérelmén (Pp. 394. §) azzal, hogy a cégbejegyzés körüli vitát az érdemleges döntés körébe bevonta. A szerződésnek a miniszter által történt felbontása ezek szerint jogosnak bizonyulván, nem sértett anyagi jogot a fellebbezési bíróság azzal, hogy elutasította a felperesnek eme felbontás szerződésellenességére alapított kártérítési keresetét. — A r.-t.-nak a cégjegyzékből törléséről 1. Marx Dezső jbíró, K. J. 193CL 157. o. 9*