Sebestyén Samu - Lőw tibor (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIV. kötet (Budapest, 1932)

124 Hiteljogi Döntvénytár. (Kúria 1931. szept. 22. P. IV. 2881/1931. sz.) Indokok : Gép pontos hajtóerejét csak műszaki vizsgálattal lehet megállapítani ; tehát az nem olyan tulajdonság, melyet a vevőnek a K. T. 346. § első bekezdése értelmében az átvétel után haladéktalanul észlelni kell ; a hajtóerőben mutatkozó hiányosság tehát ú. n. rejtett hiány. A felpereseknek az alperesetői 1928. június 13-án vett szívógázmotor lóerőhiányára mint szavatossági hiányra alapított kereseti joga nem évült el, bár a szállítás már 1928. július •3-án, a keresetindítás pedig csak 1929. április 24-én történt. A K. T. 349. § második bekezdése szerint ugyanis a hathavi elévülési határidő az átvételtől számít. Ámde a szerződés kimondja, hogy a szívógázmotor a felperesek nyergesújfalui malmában felszerelve adandó át; ilyképpen pedig az átadás a rendszeres üzemre alkalmas felszerelés előtt végbementnek nem tekinthető. Mivel a fellebbezési bíróságnak az alperes saját előadásából merített irányadó ténymegállapítása értelmében az alperes a szívógázmotor leszállításától 1928. november 3-áig több ízben küldözgette a szerelőjét a felperesekhez a gép működésének biztosítása céljából, a szerződésben szem előtt tartott átadás a kipróbáláshoz szükséges idő beszámítása mellett 1928. december előtt megtörténtnek nem vehető. Ettől pedig a keresetlevél beadásáig még nem telt el a hat hónap. Abból, hogy a felperesek már 1928. október 9-én is küldtek egy elálló nyilatkozatot az alperesnek, nem következik, hogy a fenti értelmű átadás ekkor már megvolt, hiszen az alperes ezt az elállást visszautasítva, további üzembehelyezési kísérleteket végzett, minek folytán a felperesek «véglegesen» csak később, 1929. január 9-én álltak el a szerződéstől. Az elévülési idő kezdetére az átadás lé\én irányadó, nem döntő az, hogy az átadás időpontját kitoló szerelési munka nem éppen a lóerőteljesítmény emelését célozta. Az eladott szívóházmotornak 20*6 maximális lóereje csak 18*7 tényleges lóerőnek felel meg, a kikötött 22 tényleges lóerővel szemben. Márpedig a K. T. 348. §-a úgy rendelkezik, hogy a vevőnek joga van az ügylettől elállni, ha az áru a kikötött kellékeknek nem felel meg. Összhangban van tehát az anyagi joggal a fellebbezési bíróság ama döntése, mellyel jogosnak minősítette felpereseknek a szerződéstől 1929. január 9-én történt elállását és ennek folytán a szerződést hatálytalannak (megszűntnek) mondotta ki annak vizsgálása nélkül, vájjon a felperesek malomüzemének energiaszükséglete kielégíthető-e a kikötöttnél kisebb lóerejű szívógázmotorral is. A megállapított lóerőhiány jelenték enysége folytán jogszerű lenne ez a döntés még abban az