Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)
70 Hiteljogi Döntvénytár. ennélfogva önálló, új keresettel érvényesítette a perújítási kereset alapjául szolgált tényállás előadása mellett ugyanazt az igényt. Az új keresetet a Kúria — az alsóbírósági ítéletek megváltoztatása mellett — azért utasítja el alább közölt ítéletével, mert az 1924-ben hozott ítéletében nem foglaltatik annak jogszabály gyanánt való megállapítása, hogy előrefizetett vételár teljes mértékben kizáróan csak akkor értékelhető át, ha az eladót a szerződés nemteljesítésében rosszhiszeműség vagy egyéb szerződésszegő magatartás terheli. I. (Kúria 1924. okt. 9. P. N. 6754/1923. sz.) Indokok: Az előrefizetett vételárnak az a rendeltetése, hogy az a kikötött szolgáltatással nyerjen kiegyenlítést, az ügylet lebonyolításának függőben léte alatt tehát az az ellenkezőnek kikötése hiányában az eladó szabad rendelkezésére áll. Ha azonban a teljesítéssel való kiegyenlítés elmaradása folytán az előrekapott és jogcímét veszített ellenértéknek az előbbi állapotba visszahelyezés rendjén való visszaszolgáltatásának esete áll be oly időben, midőn a pénz értékében rövid idő alatt is jelentős leromlás jelentkezik, az a kérdés lép előtérbe, hogy a vevőt az általa fizetett pénzösszegnek visszatérítése mily értékeléssel illeti meg? Az előrefizetett vételár rendeltetéséből folyó fentjelzett jogi helyzetre tekintettel nem lehet szó arról, hogy az ügylet meghiúsulása okának vizsgálata nélkül minden körülmények közt az előrefizetés idejében volt értékeléssel legyen köteles az eladó a vételárat visszatéríteni, sőt ellenkezőleg, a kialakult bírói gyakorlat értelmében ily értékelésű visszatérítés rendszerint csak akkor követelhető, ha az eladó terhére rosszhiszeműség vagy esetleg egyéb oly szerződésszegő magatartás nyer megállapítást, mely arra mutat, hogy az eladónak már eredettől fogva sem volt szándéka vagy módja a szerződésszerű teljesítésre. A fellebbezési bíróság ítéletében foglalt s a felperes részéről meg nem támadott ténymegállapítás nem nyújt alapot az alperes magatartásának ily minősítésére, sőt a felperes fel sem hozott a perben oly megállható alappal bíró tényállításokat, melyek a fizetéskori értékeléssel való visszatérítés igénylésére kellő alapot szolgálnának. Minthogy pedig a felperesnek a teljesítéshez ragaszkodása alatt a visszatérítés a felperessel szemben nem vált esedékessé, az alperes terhére csak az igénynek az 1923. március 17-én történt érvényesítésétől fogva lehet a pénzértékcsökkenésből eredő kár viselésének kötelezettségét megállapítani.
