Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 71 II. (Kúria 1930. máj. 7. P. VII. 4686/1929. sz.) Indokok: Az 1928 : XII. tc. 13. §-a szerint átértékelési kérelmet egészen vagy részben elutasító ítéleti rendelkezés esetében is helye lehet átértékelésnek, de csak akkor, ha az ítélet az átértékelés iránti kérelemnek jogszabály hiánya miatt vagy a törvénnyel ellenkező jogszabály alapján nem adott helyet. A fennforgó esetben a kir. Kúria 1924. évi szeptember hó 30. napján P. IV- 6754/52. sz. alatt kelt ítéletében a felperes átértékelési kérelmének jogosultságát elismerte s így arról, hogy a kérelemnek jogszabály hiányában nem adott helyet, szó sem lehet. Kérdés tehát csak az, hogy az átértékelési kérelemnek egész terjedelmében való teljesítését nem az 1928 : XII. tc. szabályaival ellenkező jogszabály alapján tagadta-e meg? A felhívott ítéletben a kir. Kúria álláspontja az volt, hogy «az előrefizetett vételár rendeltetéséből folyó jogi helyzetre tekintettel nem lehet szó arról, hogy az ügylet meghiúsulása okának vizsgálata nélkül minden körülmények között az előrefizetés idejében volt értékeléssel legyen köteles az eladó a vételárat visszatéríteni, sőt ellenkezőleg, a kialakult bírói gyakorlat értelmében ily értékelésű visszatérítés rendszerint csak akkor követelhető, ha az eladó terhére rosszhiszeműség vagy esetleg egyéb oly szerződésszegő magatartás nyer megállapítást, mely arra mutat, hogy az eladónak már eredettől fogva sem volt szándéka vagy módja a szerződésszerű teljesítésre*. Eámutatott ezzel kapcsolatban a kir. Kúria arra is, hogy «a meg nem támadott ténymegállapítás nem nyújt alapot az alperes magatartásának ily minősítésére, sőt a felperes sem hozott a perben oly megállható alappal bíró tényállításokat, melyek a fizetéskori értékeléssel való visszatérítés igénylésére kellő alapot szolgáltatnának*. ' Ezek voltak az indokok, melyekre tekintettel a kir. Kúria a fentebb már megjelölt ítéletben, bár a felperes által kért átértékelés jogszerűségét elvileg elismerte, mégis a követelés teljes átértékelésétől eltekintett s további indokai szerint azt csak részlegesen találta átértékelendőnek. A felperes perbeli álláspontja most már az, hogy mivel a kir. Kúria az átértékelés kérdésében való döntésnél abból a jogszabályból indult ki, hogy a kérelem idejében fennállónál magasabb érték szerint való átértékelésnek csak akkor van helye, ha az adóst rosszhiszeműség vagy egyéb szerződésszegés terheli, ezt a szabályt pedig az 1928 : XII. tc. nem ismeri, végeredményben az átértékelés iránti kérelemnek túlnyomó rész-