Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 69 Az ügyletnek ilyen jellegére tekintettel közömbös ebben a kérdésben az a körülmény, hogy az említett perben hozott 8 az alperesre kedvező határozat a E. Ödön által szolgáltatott bizonyíték eredménye volt-e és hogy alperes a díjlevelet abban a hiszemben állította-e ki, hogy a perben egyébként marasztaló határozattól kellett tartania ; a fellebbezési bíróság tehát az utóbbi körülményre vonatkozólag felajánlott bizonyítás mellőzésével nem sértett jogszabályt. Vitatta a felperes azt is, hogy ha a díjlevél kiállítása a jóerkölcsökbe ütközik is, akkor is követelheti a váltó alapján azt az' összeget, amelyet K. Ödön teljesített munkájával kiérdemelt s jogszabálysértésként panaszolta, hogy a fellebbezési bíróság nem bocsátkozott ennek a kérdésnek a vizsgálatába. Azonban a felperesnek ez a panasza is alaptalan, mert a kereseti váltó a kifejtettek szerint olyan ügyletből származván, amely a maga egészében a jóerkölcsökbe ütközik, a felperes a váltó alapján semmiféle követelést nem támaszthat. Átértékelés. 42. Noha a Kúria a kialakult bírói gyakorlat értelmében utasította el 1924. évben hozott ítéletével az előrefizetés idejében volt értékeléssel vételárvisszatérítést követelő felférést, utóbbi az 1928: XII. te. 13. §-a alapján átértékelést nem igényelhet. A felperes az alperesnek 1919. november havában kezdődő részösszegeket fizetett előre áruvételár címén, az alperes azonban a vételre egyáltalán nem teljesített. A felperes az előrefizetés időpontjától kezdve átértékelve követelte ezen összegek visszafizetését perrel. A Kúria az alább közölt, 1924. évben hozott ítéletével a fellebbezési bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával csak 1923. március 17-től, mint az igény érvényesítésének időpontjától fogva ítélte meg a felperesnek a zürichi jegyzés szerint a tényleges fizetés napjáig jelentkező árfolyamcsökkenésnek megfelelő különbözetet, a kialakult bírói gyakorlat által megállapított jogszabályra hivatkozással, mert «felperes fel sem hozott a perben oly megállható alappal bíró tényállításokat, melyek a fizetéskori értékeléssel való visszatérítés igénylésére kellő alapot szolgáltatnának». A felperes perújítási keresettel támadta meg ennek az ítéletnek említett részét azon új tény alapján, hogy az alperes ugyanazt az árut adta el neki, amelyet alperes néhány héttel előbb vásárolt harmadik cégtől kisebb vételáron, amelyet a felperes által neki előrefizetett vételárból szintén előrefizetett le ennek a harmadik cégnek, hogy az alperes utóbbit a vétel nemteljesítése miatt szintén megperelte és tőle annyival nagyobb összeget kapott átértékelés címén, amennyi erejéig kérte a perújítással megtámadott ítéleti rész hatályon kívül helyezésével az alperest a felperes részére megítélt összegen felül marasztalni. A budapesti kir. ítélőtábla a perújítási keresethez képest alperest marasztalta is, ellenben a Kúria azzal, hogy a felhozott tény nem perújítási keresettel érvényesítendő, a perújítási keresetet elutasította. A felperes