Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

56 Hiteljogi Döntvénytár. A közadósok tehát — amint a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette — a csődnyitás hatályának kezdetével e lakóház felett is elvesztették minden rendelkezési jogukat s ez a jog a fömeggondnokra szállt. Nem hozható fel ezzel szemben sikerrel az sem, hogy a használat jogosultsága a Cst. 5. §-ának rendelkezése szerint marad fenn az alperesek részére. A Cst. 5. §-a értelmében ugyanis a csó'dtömegbe csak az az összeg nem vonható be, melyet a közadós a csőd tartama alatt saját tevékenysége útján szerez s amely saját tartására vagy az őt törvény szerint terhelő tartási kötelezettség teljesítésére szükséges, de viszont a csődtömeghez tartozó egyéb vagyonból a közadós tartásban — s ennek keretében lakásadásában — csak a hitelezők beleegyezésével részesülhet. Hy beleegyt zes megtörténtét azonban a fennforgó esetben az alperesek nem is állították. A felperes tömeggondnok ezek szerint jogszerűen követeli, hogy a kérdéses lakóház rendelkezése alá adassék, viszont az alperesek, kik a használat jogszerűségét a közadósok jogára való hivatkozással állítják, e jognak a kifejtettek értelmében való megszűnte folytán arra, hogy a peres kérdés a közadós perben állása nélkül el nem bírálható, jogszerűen nem hivatkozhatnak s a lakóházat és helyiségeti a felperesnek átDoesátani kötelesek. A fellebbezési bíróság tehát az alperesek birtokbaadási kötelezettségét jogszabálysértés nélkül állapította meg s nem sértett jogszabályt azzal sem, hogy nem tette megállapítás tárgyává, hogy a két alperes mindenike külön-külön mily helyiségeket tartott elfoglalva, holott H. Árpádné alperes a per folyamán a kérdéses lakóházból el is költözködött. A felek között ugyanis nem volt vitás, hogy a lakóház helyiségeit — az alperesek egy-egy elkülönítve használt hálószobától eltekintve — közösen használták s ekként a használt helyiségeket magábanfoglaló lakóháznak használatában együtt voltak. Erre való tekintettel az alperesek birtokbaadásra a nélkül voltak kötelezhetők, hogy az egyes átadandó helyiségek külön is megjelöltettek volna, a H. Árpádné marasztalását pedig az a körülmény, hogy időközben a házból kiköltözött, nem zárja ki azért, mert a perben ezt követően is védekezett, a keresetnek elutasítását kérte, tehát a felperesnek a birtokláshoz való jogát továbbra is vitássá tette. Megfelel az anyagi jog szabályainak a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy az alpereseket kártérítés fizetésére kötelezte. Az alperesek ugyanis azáltal, hogy a per tárgyául szolgáló