Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)
12 Hiteljogi Döntvénytár. ban a törvényellenes cselekedeteikben, illetve mulasztásaiban látta fennforgónak, hogy, noha a társasági vagyon a tartozásokat nem fedezte, az igazgatóság ezt csődnyítás végett az illetékes törvényszéknek be nem jelentette s hogy továbbá a helyett, hogy a felszámolást a közgyűlésen elhatározták s azt a cégjegyzékbe való bevezetés és közzététel végett a kir. törvényszéknél bejelentették volna, csak csendes és harmadik személyek által nem ismert felszámolást határoztak el. Kimondotta a kir. törvényszék ennek kapcsán, hogy a törvény határozataival ekként szembehelyezkedett részvényesek ezen cselekedeteikért a károsultaknak minden ebből eredő kárért egyetemlegesen felelnek. A kir. ítélőtábla az elsőbíróságnak ezt az állásfoglalását a maga részéről nem oszthatta. A kir. ítélőtábla a részvényesek felelőssége megítélésének kérdésében abból indult ki, hogy az elsőbíróság által a tényállás során ismertetett, az 1925. évi április 1-én és követőleg felvett jegyzőkönyvek tartalmából szükségszerűleg nem állapítható meg az, hogy az összrész vény esek által delegált bizottság az igazgatóság hatáskörét olymódon vette volna át, hogy azáltal a részvénytársaság igazgatósága hatáskörétől megfosztatott volna. A felvett jegyzőkönyvekben ugyanis nincs arra vonatkozóan adat, hogy az igazgatóság kifejezetten elmozdíttatott volna, nincs adat arra sem, hogy a törvényes igazgatóságnak a cégjegyzést gyakorló tagjaitól ez a jogosultság megvonatott volna, sőt ezzel ellenkezőleg ezirányban a Vl-rendű alperes által a bank vezérigazgatójához írt, 1925. évi április hó 20. napján kelt és a bizottság kebelében megtárgyalt levélben utalás történik a bank «vezetőségének» a törvény szerint el nem hárítható felelősségére, jelezvén, hogy a végrehajtóbizottságot az elhatározások foganatosítására és a gestiok ellenőrzésére fennállónak tekinti. Nem lehet kétséges, hogy a részvénytársaságok igazgatóságának egyik főfeladatát az ügyvezetés képezi. Hogy ezt az ügyvezetést a kérdésben forgó részvénytársaságnál annak leépített kereteiben is a törvényes igazgatóság gyakorolta, mutatják ugyanennek a levélnek bekezdő sorai, mely szerint a levélíró Vl-rendű alperes éppen arra vonatkozólag tesz szemrehányást a vezérigazgatónak, hogy a levélíró által rendelkezésre bocsátott összegek nem mindenkor arra a célra fordíttattak, amelyre azok adattak. Ezek a most kifogásolt tevékenységek a levél tartalmából kitetszőleg nyilvánvalóan a vezérigazgató személyéhez fűződ-