Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. A kir. törvényszék az ítélet tényállási részében részletesen ismertette a részvényesek választása, illetőleg megbízása alapján eljárt bizottság által felvett jegyzőkönyveknek a per elbírálása szempontjából lényeges részeit. Ezekből a kir. törvényszék megállapította, hogy a bankrészvénytársaság 1925. évi június 18-a előtt már fizetésképtelen volt, amit megerősít az 1925. évi június 25-én az összrészvények üléséről felvett jegyzőkönyv, amelyben megállapíttatott, hogy két és fél hónap alatt nem sikerült egy megfelelő státuszt kapni stb. Ezekből e helyütt csak a kiemelt tényekből a kir. törvényszék megállapítja, hogy az igazgatóság hatáskörét magához ragadott és így az igazgatóság tagjaival azonosfelelősségű összrészvényesek a törvény határozatai ellen cselekedtek, mert noha a társasági vagyon a tartozásokat nem fedezte, az igazgatóság ezt csődnyítás végett az illetékes törvényszéknek be nem jelentette, mert továbbá a helyett, hogy a felszámolást közgyűlésen elhatározták, azt a cégjegyzékbe való bevezetés és közzététel végett a kir. törvényszéknél bejelentették volna, csak csendes, harmadik személyek által nem ismert felszámolást határoztak el. A törvény határozataival ekként szembehelyezkedett részvényesek ezen cselekedeteikért a károsultaknak minden ebből eredő káráért egyetemlegesen felelnek. Kérdés ezek után, hogy a felperesnek abban megnyilvánuló károsodása, hogy a bankrészvénytársaságnál elhelyezett 400 millió koronát a banktól, annak időközben kényszerfelszámolás alá kerülése miatt, vissza nem kapta és a részvényesek törvényellenes magatartása között az okozati összefüggés fennforog-e? A kir. törvényszék a felvetett kérdésre igenleges választ ad, mert ha az igazgatóság jogait gyakorló és így az igazgatóság kötelességeit is teljesíteni tartozó részvényesek akár a csőd megnyitását, illetőleg a kényszerfelszámolás elrendelését megkérték volna, akár nyilvánosan felszámoltak volna, a felperes nem került volna abban a helyzetbe, hogy 1925. évi június 18-án elküldjön a banknak egy 400 millió koronáról szóló csekket és nem került volna abba a helyzetbe, hogy az 1925. évi június 19-én a csekk, illetőleg a pénz felett rendelkező bankrészvénytársaság azt saját céljaira felhasználhassa. A felperes nemcsak a kényszerfelszámolás alatt, hanem a magán, de nyilvános felszámolás alatt álló pénzintézetnél sem helyezett volna el ily nagy, különösen egy vidéki intézet szempontjából igen nagy összeget. A felperes károsodása és a perbebocsátkozott alperesek törvényellenes magatartása között az okozati összefüggés tehát fennforog s így a felperes kárát megtéríteni tartoznak. A perbebocsátkozott alperesek felelőssége nem igazgató-