Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 151 Nyugdíj megállapítása. 95. Az 1926: XVI. tc. 4. § 2. bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezést a százalékos lakbérpót­léknak az újabb nyugdíjszabályok alapján a nyugdíjba beszámítható illetménye körébe való vonása kérdésében csak bizonyos esetekben értelmezi méltányosan akként, hogy a nyugdíj alapjául vett illetmény kiszámításánál a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíj szabályzat szerint biz­tosított lakbérpótlékot vette számításba. Egyes esetekben méltányossági okból az alkalmazottra kedvező értelmezést tartalmazó bírói döntésre jogszabályt alkotó bírói gyakor­latként hivatkozni nem lehet. Az alperes pénzintézet az 1923-tól nyugdíjazott felperessel a nyugdíj átértékelésére folytatott per megszüntetése mellett bíróságon kívül egyes­séget kötött, amelyben megállapodtak, hogy a felperest 31 éves szolgálata után nyugdíjba beszámítható illetményeinek 92 u/o~a illeti meg, továbbá meghatározták, hogy a nyugdíjba beszámítható illetmények évi mekkora összeget tesznek ki és hogy a felperes nyugdíja az alperes intézet közzétett .'5(1 °/u arányszáma helyett 50.°/0-os arányban átértékelve havi mekkora összeg­nek felel meg. A felperes az ezen egyességgel megállapított nyugdíj felemelé­sére irányuló keresetét az egyesség azon kikötésére alapítja, hogy ha akár a most érvényben lévő jogszabályok alapján az arányszámnak 40, illetve 50 °/o"on felül emelkedése következtében, akár később keletkező jogszabályok, ideértve a Kúria összes munkaügyi perekben ítélkező tanácsai által két éven át állan­dóan követett egységes gyakorlatát vagy más általános kötelező rendelkezés következtében a felperes nyugdíjának összege az egyességben meghatározott összegnél többet tenne ki, a felperest a jogszabályban vagy más rendelkezés­ben meghatározott időponttól kezdődően a magasabb nyugdíj illeti meg. — A Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatása mellett a címben foglalt megállapítás okából a felperest elutasítja. (Kúria 1930. okt. 10. P. II. 1917/1930. sz.) Indokok : Az 1924. évi július hó 1. napját követő időben létrejött és a pénzértékcsökkenését már figyelembe vevő ez az egyesség az 1926 : XVI. tc. 14. § második bekezdése értelmében a járandóság összegére nézve továbbra is irányadó. Az egyesség 3. pontja szerint azonban abban az esetben, ha akár a jelenleg érvényben lévő jogszabályok alapján az arányszámnak 40, illetőleg 50 %-on felülemelkedése folytán, akár később kelet­kező jogszabályok, ideértve a kir. Kúria összes, a szolgálati és nyugdíjviszonyból származó perekkel foglalkozó tanácsai által két éven át állandóan követett egységes gyakorlatot vagy más általánosan kötelező rendelkezés folytán felperes nyugdíjá­nak összege a 2. pontban meghatározott összegnél nagyobb összeget tenne ki : úgy a fentemlített jogszabályban vagy más

Next

/
Oldalképek
Tartalom