Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

152 Hiteljogi Döntvénytár. rendelkezést magában foglaló intézkedésben meghatározott időponttól kezdődően felperest a magasabb nyugdíj illeti meg. Felperes az egyességileg megállapított nyugdíj felemelésére irányuló keresetét a most említett 3. pontra hivatkozva arra alapította, hogy a kir. Kúriának nyugdíjügyekben ítélkező' tanácsai két évet meghaladó időn át állandóan azt a gyakorlatot követik, hogy a nyugdíjazás időpontjában érvényben lévő nyugdíj szabályzatnak a lakbérnyugdíjra vonatkozó rendelkezését nem az illetmény összegének meghatározására vonatkozó., hanem a nyugdíj megállapításának feltételeit és módját szabályozó rendelkezésnek tekintik és ezért azt a nyugdíj kiszámításának alapjául veszik abban az esetben is, ha az 1914. évben érvényben volt nyugdíj szabályzatban ilyen rendelkezés nem is foglaltatik. Ilyen egységes és állandó gyakorlat azonban a kir. Kúrián nem alakult ki. Az 1927. évi december hó 21-én P. II. 5503/1927. szám alatt kelt ítéletében ugyan a kir. Kúria a fentemlített álláspontra helyezkedett és az 1928. évi február bó 24-én P. II. 9051/1926. szám alatt kelt ítéletében is az esetnek az átértékeléstől távol álló különleges körülményeire való tekintettel, a százalékos lakbérpótlékot az újabb nyugdíj szabályok alapján vonta a nyugdíjba beszámítható illetmények körébe. Az 1930. évi május 8. napján P. II. 7207/1928. és P. II. 7654/1928., valamint az 1930. évi május hó 27. napján P. II. 7741/1928. és P. II. 8106/1928. szám alatt kelt ítéleteiben azonban a kir. Kúria megállapította, hogy az 1926 : XVI. tc. 4. § második bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezést csak bizonyos esetekben értelmezte méltányosan akként, hogy a nyugdíj alapját tevő illetmény kiszámításánál a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíj szabályzat szerint biztosított lakbérpótlékot vette számításba. így ezt a számítási módot nem találta méltányosnak abban az esetben, ha a szolgálatadó vagyonának 100°/o—116 °/0-os átmentése folytán a nyugdíjnak teljes átértékelése forgott fenn és ezért a nyugdíj átértékelésénél a lakbérpótlékot nem a nyugdíjazást megelőző utolsó, hanem az 1914. évi nyugdíj szabályzat rendelkezései alapján vette számításba. A törvény rendelkezésének egyes esetekben méltányossági okból az alkalmazottra kedvező értelmezésére — mint kivételes esetenkénti mérlegelésen alapuló bírói döntésre — pedig törvényt magyarázó, jogszabályt alkotó bírói gyakorlatként hivatkozni nem lehet. Felperes tehát az egységileg megállapított és átértékelt nyugdíjilletményeinek felemelése iránti igényét ilyen gyakorlatra még nem alapíthatja.