Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljugi Döntvénytár. 127 csak az általa fedezett vételárnak átértékelése mellett jutott megfelelő megtérítéshez. E tekintetben nincsen jelentősége annak, hogy a cukorgyár és az alperes közt nem létesült oly megállapodás, hogy alperes a vételárat valorizált összegben lesz köteles megtéríteni, mert már az 1928 : XII. tc. életbelépése előtt — tehát a kérdéses vételárkiadásnak 1925. évben történt elszámolása idejében is a bírói gyakorlatban kifejezésre jutott az a jogszabály érvényesült, hogy ily tartozás tekintetében átértékelésnek van helye. Annak a kérdésnek sincsen jelentősége, hogy a cukorgyár az alperessel fennállott répaszállítási szerződési viszony ideje alatt nyujtott-e az alperesnek készpénzkölcsönöket és hogy utóbbi e kölcsönöket valorizálatlanul fizette-e vissza, amennyiben az alperes részére történt gépvásárlásból származó követelés kétségkívül nem esik pénzkölcsön megítélése alá. Az alperes elnökigazgatója azonban, aki egyik főrészvényes volt, kifogásolta a gép vételárának valorizált összegében való elszámolását, míg a cukorgyár tulajdonosaként is érdekelt P. Konrád ragaszkodott az átértékelten való elszámoláshoz. Ennek folytán történt, hogy az átértékelési különbözetet tevő 104.659,600 korona összeget 1926. évi február hó 26-án nem vitásan a felperes jogelőde fizette be a saját folyószámlájából az alperes pénztárába. A jogelőd erre az eljárásra, amely szerint a vita tárgyául szolgált ezt a különbözetet, amellyel nem tartozott, az alperesnek megfizette, a 2. •/. alatti levél tartalmának megfelelően rendkívül feszélyezett helyzete késztette, amennyiben nevezett nem csak a cukorgyárnak volt vezető igazgatója, hanem egyidejűleg alperes részvénytársaságnál igazgatósági tagságán kívül ügyvezető igazgató is volt, mihez képest a vita kiélesedése esetén létérdekeiben, nevezetesen állásában veszélyeztetve érezhette magát. Nevezettnek ez a kényszerhelyzete az alperes részéről is felismerhető volt, annyival inkább, mert Sz. Ferenc tanúnak a fellebbezési bíróságtól indokoltan elfogadott vallomása szerint, amikor ő az alperes részéről, mint annak azidőszerint alkalmazottja Cs. Hugótól a kérdéses összegre vonatkozó utalványt átvette, utóbbi közölte vele a fizetésnek arra visszavezetendő indokát, hogy alperes a kazán árának az elszámolásba valorizált összegben történt beállítását kifogásolta. Minthogy pedig az anyagi jog szerint az alól a szabály alól, hogy a kötelezettség teljesítéseképen tett szolgáltatást nem lehet visszakövetelni, ha a teljesítő tudta, hogy a szolgáltatással nem tartozik, kivételt képez, ha a szolgáltatást a másik féltől felismerhető kényszerhelyzetben teljesítette, a felperes az örök-