Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

120 Hiteljogi Döntvénytár. ellen felhoztak. Az A) alatti levélre válaszoló B) alatti levelében a felperes felemlíti az alaptőke felemelését, mint olyan körülményt, amelyet a szindikátus, illetőleg az általa kijelölt bizalmiférn eljárásával szemben meg nem akadályozhatott. Ebből kitűnőleg tehát a felperes az alaptőkefelemelés ügyéről tudta azt, hogy azt az alperes szintén az elbocsátás egyik okaként kívánja vele szemben érvényesíteni. Ily körülmények között az adott esetben alperes az elbocsátó levélnek a felperes által ismert fel nem sorolandó ténykedéseire és mulasztásaira való utalása által kellő módon értésére adta a felperesnek, hogy mely okok miatt kívánja őt felmondás nélkül elbocsájtani. Ha tehát az elbocsájtó levélben az alperes nem is sorolta fel külön-külön az elbocsájtás minden egyes indokát, abból a felperes ténykedéseinek megbocsátására okszerű következtetés nem vonható. A 15. alatti intézeti alapszabályok 13. §-a értelmében a társulat ügyeit az igazgatóság vezeti. A 16. § szerint érvényes igazgatósági határozat hozatalához legalább kilenc tag személyes jelenléte szükséges. A 18. § értelmében az igazgatóság az ügyvitel közvetlen intézését és ellenőrzését a végrehajtó bizottság útján gyakorolja. A végrehajtóbizottság tehát az ügyvitel intézését az igazgatóságtól átruházott hatáskörben eszközli és ügykörének részbeni ellátásával a saját kebeléből e célra kiküldött bizottságot bízhatja mc«. Mindezeknél fogva az alapszabályok rendelkezéseinek megfelelően helyesen mondotta ki a fellebbezési bíróság, hogy az alperesi igazgatóság egyes tagjainak,, vagy a részvénytársaság elnökének tudomásvétele nem egyenlő értékű az igazgatóság vagy a végrehajtóbizottság tudomásvételével, mert az ügyek intézése mindenkor az igazgatóság, illetőleg a végrehajtó bizottság egyetemének feladata. A végrehajtóbizottság a felperes elbocsájtására az erre utóbb nyert megbízatás előtt nem bírt hatáskörrel, mert hatásköre csak az ügyvitel elintézésére és ellenőrzésére terjed ki, de nem arra, hogy az igazgatóságot megillető fegyelmi jogkört a tisztviselők felett gyakorolja. Ennélfogva az a körülmény, hogy az 1925. március 26-iki végrehajtó bizottsági ülésen dr. N. Károly bizottsági tag a P. részvények vétele körül elkövetett mulasztásokra és hibákra utalt, sőt a felperessel szemben a felelősség kérdését felvetette, de egyúttal kijelentette, hogy megtorlással élni nem kíván, annak dacára sem tekinthető az alperes részéről a felperessel szemben gyakorolt megbocsátás tényének, hogy a végrehajtóbizottság dr. N. Károly felszólalását jogfenntartás nélkül tudomásul vette, annál kevésbbé, mert a Pénzintézeti Központ vizsgálata csak akkor kezdődött meg, és így az alperes a további fejleményekről a végrehajtóbizottság útján akkor még tudomásul nem bírt és nem bírhatott. Ezen a végrehajtóbizottsági ülésen arról, hogy a megbízottak a P. rt. vagyonállapotának megvizsgálásánál miként jártak e\f olyan adat nem is terjesztetett elő, amelyből a végrehajtóbizottság az eljárás körülményeiről tiszta képet alkothatott volna. Mindez csak az 1925. június 4-iki igazgatósági ülésen került a Pénzintézeti Központ befejezett vizsgálata alapján hitelesen felderítve az igazgatóság elé. Nincs adat arra, hogy az alperesi igazgatóság az alaptőkefelemelés körüli mulasztásokról és a részvényfelvásárlások körüli szabálytalanságokról a P. K. vizsgálata előtt tudomással bírt. A szanálási megállapodásból az igazgatóság tudomása ki nem tűnik, de ez a megállapodás egyébként is a P. K. vizsgálatának a befejezése után kelt. E levélben alperes a 3. •/• alatti jegyzőkönyvről említést nem tesz. Az elbocsátás okainak közlése tehát a 3. •/• alatti jegyzőkönyvtől függetlenül történt és így ha az A) alatti levél az ú. n. részvénytartási ügyet és felperesnek az alaptőke felemelése körüli tevékenységét az elbocsátás okai gyanánt nem