Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 93 váltóhoz nem váltói úton jutott vagy az alapul szolgált ügyletről tudomással bírt vagy kellő gondossággal tudomással bírhatott. Egymagában az a körülmény, hogy ( . . . mint a címben .. .). A váltó tartalma szerint a felperes a váltót forgatmány útján, tehát váltói úton szerezte meg, másfelől pedig a fellebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes nem tudta, hogy a váltó kibocsátója és elfogadója az alperesekkel fennállott viszonyukból folyóan nem voltak jogosítva az alperesek forgatói aláírásával ellátott váltót továbbadni. Hálókocsitársaság kárfelelőssége. 59. A hálókocsit igénybevevő utassal szemben a hálókocsitársaság a közegei gondossága elmulasztásából álló vétkességének következményei alól nem szabadul azáltal, hogy a -poggyász elvesztése miatt való felelősségét a 'pótjegy hátán lévő feliratokkal kizárja, ez legfeljebb az utas poggyászának véletlen elveszése esetélen leltet hatályos. Dr. B. Fülöp tanúvallomása alapján megállapított tény az, hogy amikor a vonat Aradra érkezett, a tanú a felperessel a hálókocsi folyosóján állt és beszélgetett, a hálókocsi többi utasai pedig már lefeküdtek volt és hogy akkor, amikor a többi hálófülke már be volt zárva, a hálókocsiba más kocsikból emberek mentek be. — Az egész idő alatt a tanú lefekvéséig a hálókocsikalauz nem volt látható. — A felperesnek a folyo'ó melletti ajtónál lévő fogason volt ruhái és az azokban volt tárgyak éjjel eltűntek és reggelre a fülke ajtaja már nem volt úgy bezárva, mint este, amikor a felperes és hálótársa meggyőződtek arról, hogy a kijárathoz vezető ajtó belülről a zárrekesszel jól be van zárva. — A Kúria azon az alapcn marasztalja az alperest a címbeli álláspont kijelentése mellett, hogy a kalauz huzamosabb időn át nem tartózkodott a hálókocsi folyosóján és hogy a lopást ez a magatartása, valamint az tette lehetővé, hogy a szomszédos kocsikhoz vezető ajtót éjjelre nem zárta el. (Kúria 1929. jim. 14. P. VI. 5898/1927. sz.) Indokok: I. Az alábbiak szerint a felperes kártérítési követelése az alperes eljárt közegének vétkessége alapján eldönthető. Éspedig tekintet nélkül arra, vájjon a peresfelek között létesült ügylet pusztán a személyfuvarozás vagy pedig ezenfelül még a fogadós tekintetében fennálló szabályok alá esik-e? Ennek következtében a kir. Kúriának nem kellett elbírálnia azt, vájjon a vasúti hálóhely bérlésére akár általában, akár az alperessel szemben is a vendégfogadósokra álló szabályok alkalmazandók-e vagy sem.