Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)
92 Hiteljogi Döntvénytár. leveleket gyártmányokká feldolgozó állami gyár, mint a m. kir. kincstár részéről a közszükségletek kielégíthetése végett beszerzendő javakra vonatkozó állambevételi források egyik alakulata, az államnak nem a tulajdonképpeni magángazdasági, vagyis az állam birtokában lévő vagyontárgyakból és vállalatokból eredő, hanem az állami jövedelemszerzés céljából létesített állam jogi — az adókat és illetékeket magában foglaló államgazdasági •— bevételekkel vegyes bevételi forrás, tehát nem tartozik az államnak az 1928 : XII. tc. 6. §-ának első bekezdésében nem említett kereskedelmi, ipari vágy általában gazdasági célú vállalatai vagy üzemei köréhez, és ebből kifolyólag ebben az adott esetben a kereseti követelést illetően a most idézett tc. 6. §-ában foglalt átértékelést kizáró rendelkezés alól való, további kivételt megengedő és e tc. 9. §-ában meghatározott eset sem forog fenn. == A határozat újabb elhajlást jelent a Kúria már állandósult gyakorlatának irányától. (V. ó. a Kúria II. 2924/926., II. 2858/1926., 8809/1926. és IV. 2321/1928. sz. határozataival, amelyek az ingatlanvétellel az építési anyagoknak az ingatlanba való beruházását egy tekintet alá vonják és az átértékelésnek helyt adnak, viszont a IV. 4623/928. (az épület utódállam birtokába került, ezért a Máv. ennek értekével nem gazdagodott) és a IV. 7343/1928. (községháza építésébe fordított kölcsön) sz. határozatokkal, továbbá Schuster (Hjog Tára, 1929. szept.), Blau György (Jogállam, 1930. május), Varannai István (Polgári Jog, 1930. június) fejtegetéseivel.) Váltó. 58. Egymagában az, hogy a forgatmányos tud arról, hogy előzője a váltóhoz nem váltói úton, hanem egyszerű átadás útján jutott, nem elég ahhoz, hogy az alapügyletről tudomással nem bíró forgatmányossal szemben az alapügyletből folyó kifogások érvényesíthetők legyenek. Az alperesek azzal védekeztek, hogy a felperes tudomással bírt arról, hogy a váltó forgalomba hozható nem volt, mert előzője és a váltó kibocsátója és elfogadója közt létrejött, a váltó alapjául szolgált jogügylet létrejötténél jelen volt és az ugyanakkor ugyanazon felek közt ugyancsak a felperes jelenlétében létrejött egy másik ügyletet jogerős bírói ítélet fiktívnek mondotta ki, végül, mert a felperes rosszhiszeműsége már a felek közeli rokonsága alapján is megállapítandó. — A Kúria a címbeli álláspont kijelentése mellett alpereseket szintén marasztalja. (Kúria 1930. máj. 27. P. VII. 2128/1929. sz.) Indokok : A V. T. 92. §-a értelmében a váltóadóst nem a váltójogból, hanem a mindenkori felperessel szemben érvényesíthető kifogással az alperes a jelen perbeli felperessel, mint harmadik személlyel szemben csak akkor élhetne sikeresen, ha az a