Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

S4 Hiteljogi Döntvénytár. Ebből, valamint a K. T. 70f §-ának abból a rendelkezéseiből, amely szerint ellenkező megállapodás hiányában egyik társasági tag sem tartozik betételét a szerződésileg megállapított összegen túl nagyobbítani vagy a veszteség által csökkent betételét kiegészíteni, önként következik, hogy egyik társasági tag sem fosztható meg attól a szerződésileg biztosított jogától, hogy a, társasági szerződésben meghatározott előlegeket a társaság pénztárából felvehesse annak ellenére is, hogy egyik vagy másik üzleti évben az ilyen társasági tag tőkeszámlájának egyenlege aktívumot nem mutat fel ; a többi tagot csak a jog illeti meg, hogy amennyiben kellő tőke hiányában a társaság további fennállását veszélyeztetőnek vagy lehetetlennek találják, a társaság felszámolását kérhessék. Alaptalanul vitatja ennélfogva az elsőrendű alperes cég azt, hogy a kivétek a felperest csak tőkeszámlája erejéig illetvén meg, ennek elfogyása következtében további kivétnek helye nincsen. Ez az álláspont lényegileg azt jelentené, hogy a veszteség által csökkent vagy elenyészett betétet a társasági tag tartoznék kiegészíteni. Ezirányú felülvizsgálati panaszával azért el volt utasítandó. Alapos ellenben a másod- és harmadrendű alperesek felülvizsgálati támadása. A közkereseti társaság tagjainak a K. T. 64. §-ában szabályozott korlátlan és egyetemleges felelőssége ugyanis a társaság hitelezőinek irányában áll fenn, míg az egyes társasági tagok a társasági viszonyból származó követeléssel csak a társaság ellen, nem pedig a társasági tagok ellen léphetnek fel a társaság fennállása alatt. (Polgárjogi Határozatok Tára, 621. sz.) Ebből folyóan tehát a felperest a fennálló társasági viszonyból eredő követelésére nézve a másod- és harmadrendű alperesek mint társasági tagok ellen kereseti jog nem illeti meg. Törvényrontó jogszokás. 52. Nincsen olyan törvényrontó jogszokás, amely szerint a kávésiparban a pincéreknek felmondási ideje külön megállapodás nélkül is három nap. A felperes éveken át volt alkalmazva az alperesek kávéházában főpincéri minőségben s az alperesek öt háromnapi felmondás mellett elbocsátották. A peres felek a felmondási idő tartamára nézve nem állapodtak meg. Az alperesek a címben említett törvényrontó jogszokást a budapesti kereskedelmi és iparkamara és a m. kir. állami munkaközvetítő hivatal véleményével kívánták bizonyítani. — A Kúria ezeket, minthogy a kávésipartestülettől beszerzett értesüléseken alapulnak, bizonyítékul nem fogadja el és megállapítja, hogy a vitatott törvényrontó jogszokás nem keletkezett.