Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. 79 nek behajtása iránti végrehajtásnál mulasztás nem terhelte. Amennyiben kétségen kívül áll, hogy a felperesek által* az 1925. november hó 10-én foganatosított kielégítési végrehajtással szerzett zálogjog a Cst. 27. §-nak 2. pontja alapján sikerrel megtámadható volt, annak folytán, hogy végrehajtást szenvedett cég ellen a csődnek hivatalból megnyitására vezetett második kényszeregyességi eljárás 1925. december hó 21-én megindíttatott, hogy a felperesek a cég fizetéseinek megszüntetéséről a kielégítési végrehajtás foganatosításakor tudomást szereztek és hogy a Cst. 27. §-nak utolsó bekezdésében meghatározott, a 4070/1915. M. E. számú rendelet 58. §-nak második bekezdése szerint az utóbb említett egyességi eljárás megindításának napjától visszamenőleg számítandó hat hónapon belül történt az érintett végrehajtási zálogjog megszerzése. Ebből következik, hogy megtámadható végrehajtási jogcselekménnyel lefoglalt ingók elárverezésével való kísérletezés céltalan lett volna és hogy indokolt volt felpereseknek e zálogjogtól elállásuk. Feltétel vagy időhatározás ? 48. Ha a tartozás megfizetése ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a társaság üzemének jövedelmi feleslege legyen, ez a kikötés nem a fizetési kötelezettség feltételének minősül, hanem időmeghatározásnak, illetve a tartozás megfizetése módozatának. Ilyen esetben a bíróság állapítja meg a teljesítés idejének bekövetkeztét. (Kúria 1930. máj. 15. P. VII. 159/1930. sz.) Indokok : Az alperesek elismerték, hogy a Sz. Sándor és Tsai cég, amelynek ők tagjai, magára vállalta az előkészítő iratukban felhívott s a felülvizsgálati tárgyaláson be is csatolt, a felek közt nem vitás tartalmú szerződés f) pontjában meghatározott 100.000,000 K megfizetését, de azt vitatták, hogy ennek az összegnek a megfizetése ahhoz a feltételhez volt fűzve, hogy a társaság üzemének jövedelmi feleslege legyen, s minthogy feleslegük nem volt, a kereset időelőtti. A kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak az elsőbírói ítéletből átvett és saját helyes indokolása alapján magáévá tette azt az álláspontját, hogy az alperesek által említett körülmény nem a fizetési kötelezettség feltételeként, hanem időmeghatározás, illetőleg a tartozás megfizetésének módozataként köttetett ki, s hogy ilykép a teljesítés beállta egyedül az adós üzletmenetéhez igazodó időpontban határoztatott meg.