Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

78 Hiteljogi Döntvénytár. a felperes jogellenes magatartása miatt a visszavett árut alacsonyabb áron tudta értékesíteni, ebben az esetben pedig a Kt. 347. §-ában előírt eljárás be nem tartása a kártérítés érvényesítését magábanvéve nem akadályozza. Ehhez képest az alperes a szerződés ama része tekintetében, melyre nézve a teljesítés jogszerűnek, annak el nem fogadása pedig jogszerűtlennek tekintendő, az anyagi jog szabályainak megfelelően érvényesít kártérítési követelést. Hitelbiztosítás. 47. Nem menti fel a biztosítót fizetési kötelezettsége alól, ha a biztosított, adósa ellen megtámadható módon szerzett végrehajtási zálogjog alapján árverést nem tűzet, sőt zálogjogáról lemond, továbbá, ha az általa indított perben hozott másodbírósági ítélet ellen nem él eredményre vezethető jogorvoslattal. A felperesek perlik a biztosítót. Ez azzal védekezik, hogy a felperesek az adós vagyonbukott cég csődtömege ellen a követelést kisebb összegben jelentették be és a csődtömeg ellen követelésüknek tömegtartozásként elismerése vagy az első osztályba sorozására indított perekben a másodbírósági ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel nem éltek, végül, hogy a felperesek követelésüknek az utóbb csődbejutott cégtől való behajtására irányuló végrehajtásnál mulasztást követtek el. — A Kúria marasztal a címbeli álláspontok kijelentése mellett. , • „ J (Kúria 1930. jan. 28. P. IV. 130/1929 sz.) Indokok: Tévesen vitatja az alperest azt, hogy a felperesek azzal, hogy most érintett perben az egybehangzó két alsóbírósági elutasító ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel nem éltek, oly mulasztást követtek el, ami alperest a követelés tekintetében vállalt felelőssége alól mentesítené. Ugyanis nem szenved kétséget, hogy a felperesek által a csődtömeg ellen indított keresetnek törvényes alapja nem volt, mivel az ilyen, a 4070/1915. M. B. sz. rendelet 50. §-a harmadik bekezdésének megítélése alá eső, a kényszeradós által az egyeztetőnek kötelezett -egyeztetési díjkövetelésre, e rendelet 58. és 59. §-ainak csupán a kényszeregyességi eljárás költségét illető rendelkezése egyáltalán nem vonatkozik, 54—56. és 89. §-aiban foglalt nem is ily követelést tárgyazó rendelkezései pedig ez utóbbi rendelet 101. §-a értelmében a korábbi szabályok hatálya alá eső jelen esetben figyelembe sem jöhetnek, de a Cst. 60. §-a értelmében e követelésnek a csődhitelezők első osztályba sorozása iránti keresetnek sem volt törvényes alapja. Alaptalanul támadja az alperes a fellebbezési bíróságnak arra vont következtetését is, hogy a felpereseket a követelés-