Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Hiteljogi Döntvénytár. a megfelelő árurészt, amelynek rendelkezésrebocsátását jogainak fenntartásával vette csak tudomásul. — A Kúria a felperes elut asítása mellett a viszont keresetet a címbeli álláspont kijelentésével megítéli. (Kúria 1930. márc. 13. P. VII. 1395/1929. sz.) Indokok: Nem tagadhatta meg a felperes a szállított tűzifából ennek a 28'8 vagonnak átvételét azon az alapon, hogy mivel az ára egyéb részét jogszerűen kifogásolta, a teljesítésnek többi részét elfogadni köteles nem volt. Amint ugyanis a fellebbezési bíróság is helyesen rámutatott, ha a szolgáltatás tárgya osztható s a teljesítés tárgyául szolgáló áru csak részben esik kifogás alá, a kifogás alá nem esó' rész átvételét jogszerűen megtagadni nem lehet. Márpedig a fentforgó esetben abból a 36 vágón tölgy tűzifából, amely a hajórakományból az 54 ürméter szilfa levonása után a felek között létrejött kötésre szállítottnak tekintendő, jogosnak elismert kifogás alá csak 7*2 vágón, tehát egy aránylag kisebb rész esett. A felperes ezért a természeténél fogva nyilván megosztható áruból a többi 28'8 vágón átvételét jogosan meg nem tagadhatta s a megtagadás kelló' alapjául az sem szolgálhatott, hogy a hiányzó mennyiség egy egész hajórakományt nem tesz ki s azt csak magasabb fuvardíjtétel mellett szerezhette volna be. A felperesnek ezek szerint az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság a 28*8 vágón tűzifa tekintetében kártérítésre irányuló keresetével jogszabálysértéssel utasította el, alaptalan. Alaptalan a felperesnek az a további panasza is, hogy a fellebbezési bíróság ennek a 28-8 vágón tűzifának át nem vételéből folyóan az alperes viszonkeresettel érvényesített kárkövetelésének alapját jogszabálysértéssel állapította meg. Az alperes ugyanis az 1927. június 4-én kelt B) alatti levél tartalma alapján megállapított tényállás szerint a szállított fa minőségi hiányait nem ismerte el és bár annak rendelkezésrebocsátását elfogadta, de ez alkalommal oly kifejezett nyilatkozatot tett, hogy ezt összes jogainak fenntartásával veszi tudomásul. Ekként az alperes kártérítés iránti joga fennmaradt s nem zárja ki annak érvényesíthetését az sem, hogy az át nem vett ára értékesítésénél a Kt. 347. §-ának szabályait meg nem tartotta. A fennforgó esetben ugyanis nem az árunak a vételügylet fenntartása mellett a vevő veszélyére való eladásáról van szó, mert a felek a vételügyletet felbontották s az adás-vétel tárgyául szolgáló ára áz eladó rendelkezése alá került. Az alperes kártérítési igényét, melyhez való jogát a rendeíkezésrebocsátás elfogadása alkalmával fenntartotta, itt abból szárma/tatja, hogy