Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

26 Hiteljogi Döntvénytár. munkaadónak törvényes joga lévén, e jog gyakorlásától való félelem az akarat szabad elhatározását korlátozó kényszerhelyzetet annál kevésbbé állapít meg, mert megbízottaiknak, az igazgatósággal folytatott tárgyalásai folyamán, bó'séges idő állottfelpereseknek rendelkezésére annak meggondolására, hogy nyugdíjuknak az eredeti arányszám és az 1914. évre visszavetített illetmények alapján való számítását kívánják-e, amely számítás, állításuk szerint, rájuk nézve előnyösebb lett volna vagy pedig az egyességet fogadják-e el. De nem hivatkozhatnak felperesek megtévesztésre vagy tévedésre sem, mert azt nem is állították, hogy alperes az egyesség aláírása esetére ígéretet tett vagy kilátásba helyezte volna, hogy felmondási jogával nem fog élni. Kegydíjátértekelés: az 1926: XVI. tc. 4. §-a 4. bekezdése alakján történhetik csak 15. 1. a megállapodáskor volt szorzószám mellett az 1914. évre visszavetített alapjárandóság és az arányszám alapulvételével. — II. Nem gátló ok a perlésben, hogy a munkaadó egyességi tárgyalások során méltányos eljárást helyezett kilátásba s az átértékelési kérdésekben a bírói gyakorlat még nem állandósidt. — III. Az 1926 július 31. előtt esedékessé vált s kifizetett járandóságok visszakövetelhetését kizáró szabály a beszámítást is kizárja. A felperes az alperes nyugdíjintézetének, a korhatárnak a szolgálat kezdésekor túlhaladása miatt, tagja nem lett. Az alperes a felperes ellátási igényeit 1918-ban évi 3600 K kegydíjjal biztosította azzal, hogy ez a felperest szolgálatképtelensége vagy elbocsátása esetén fogja illetni. Az alperes 1923-ban mégis havi 25,000 K kegydíjat ajánlott fel a felperesnek. A felperes átértékelésre indít pert. A fellebbezési bíróság az 1918. évi megállapodás alapján az 1926 : XII. tc. 4. §. 4. bek. alapján az akkori szorzószám mellett, az 1914. évre visszavetített alap járandóság és az arányszám alapján való kiszámítással átértékel s a beszámítást a havijárandóságként megítélt összeg erejéig az azon hónapokra már folyósított összegekre nézve megengedi. A Kúria felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. V. ö. XXI. k. 60. sz. esettel. (Kúria 1929 febr. 8. P. II. 7313/1927. sz.) Indokok : Az a körülmény azonban, hogy a felek között a pert megelőzőleg hosszas egyezkedési tárgyalások folytak, amelynek során alperes méltányos eljárást helyezett kilátásba és hogy 1925 előtt a nyugdíj átértékelési kérdésekben a bírói gyakorlat még nem állandósult, ilyen gátló okként el nem ismerhető. Tárgytalan felperesnek a beszámítás kérdését érintő pa-