Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

14 Hiteljogi Döntvénytár. A szolgálati viszony — bár a főnökkel szemben kétségen kívül függő helyzetet állapít meg — nem szükségkép jár azzal, hogy a főnököt az alkalmazottal szemben fegyelmi jogkör is illeti, tehát ennek a fennforgó esetben való hiánya a nevezett felek közötti viszony jogi természetének megállapítására befolyással nincs. A feleknek erre a viszonyára való tekintettel tehát, az abból eredő követeléseknek a csődben való kielégítése kérdésében a szolgálati szerződésre vonatkozó szabályok nyernek alkalmazást s ekként a fellebbezési bíróság ennek megfelelő döntésével az anyagi jog szabályai szerint járt el. A felek említett szerződése a S. Dezső ellen 1926 május 25-én megnyitott csődöt követően is hatályban maradt, mert a megállapított tényállás szerint a felperes orvosi teendőit ezután ellátta, és mert annak, hogy a tömeggondnok a szerződést kifejezetten meg nem hosszabbította, jelentősége nincs. A Cst. 24. §-a szerint ugyanis azt a szolgálati viszonyt, mely a közadóssal, mint szolgálatadóval köttetett, a felek mindenike felmondhatja, de viszont felmondás nélkül a szolgálati viszony önként értetően tovább is fennmarad. A fennforgó esetben pedig felmondással a felek egyike sem élt, tehát a szerződés mindaddig érvényben maradt, amíg a kérdéses mezőgazdasági ingatlan 1926 július 1-én gróf Cs. Károly és neje tulajdonába s kezelésébe nem került. A felperesnek a csődnyitástól kezdve tovább teljesített szolgálataiért járó illetménye a Cst. 48. §-ának 2. pontja értelmében tömegtartozás s ebben a kérdésben nincs jelentősége az alperes amaz állításának, hogy a felperesnek tömegtartozásként érvényesített ez a követelése az ingatlan külön tömegét terhelné, mely azonban már felosztás folytán kimerült s további tömegtartozás érvényesítésének helye nincs, általános tömeg pedig, minthogy úgy az ingatlan mint az ingó vagyont külön kielégítési jogok terhelik s azok értékét kimerítették, nincs. Eltekintve ugyanis attól, hogy a felperes által teljesített szolgálatok az egész, tehát az ingó és ingatlan vagyont magában foglaló mezőgazdasági üzemben működő alkalmazottak gyógykezelésében merültek ki és a felperes követelése szempontjából a tömeg egyes részei között megkülönböztetést tenni nem lehet, a követelés valódiságának s osztályozásának elbírálása kérdésében nincs is jelentősége annak, hogy a követelés a csődeljárás keretében a rendelkezésre álló vagyonhoz képest miként nyer, vagy nyer-e egyáltalán kielégítést? A fellebbezési bíróság tehát a felperesnek a csődnyitástól a tömeg javára tovább teljesített szolgálataiért járó illet-