Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. 11 időben közzétett arányszáma segélyével eszközölhető és hogy reá a 11. §. szerinti szabad bírói mérlegelésen alapuló átértékelés nem alkalmazható, és pedig tekintet nélkül arra, hogy szorosan vett nyugdíj, avagy előzetes kötelezettség nélkül adott kegydíj forog-e kérdésben, mert a törvény idézett 3. §-ának 1. bekezdése úgy magát a nyugdíjakat, mint minden egyéb nyugdíjtermé,szetű járandóságot is felölel, aziránt pedig nem lehet kétség, hogy a szolgálati viszony megszűnésével kapcsolatban a hosszvi éveken át teljesített szolgálatok jutalmául évenként visszatérő összegben, habár előzetes ígéret vagy kötelezettség nélkül biztosított pénzbeli ellátás, t.i. a kegydíj a törvény 1. §-a értelmében szintén az ily nyugdíjtermészetű járandóságok közé tartozik. Felperes 1914 július l-e után helyeztetvén nyugdíjba és az előrebocsátottak szerint az ő nyugellátási igényeinek átértékelésére nézve is arányszám lévén irányadó, a felhívott törvény 4. §-ának 2. bek. értelmében az átértékelés előírt közelebbi módja az lett volna, hogy az átértékelés alapjául szolgáló aranyértékű nyugellátás összege megfelelő összehasonlítás útján állapíttassék meg ; nem sérelmes tehát, hanem csak előnyt jelent felperesre nézve alperesnek az az eljárása, hogy az 1915 október 1-én megállapított 10,078 K tulajdonképpeni nyugdíja egészben aranykoronának vétetett, mert a nyugdíj szabályzat szerint 1915-ben kiszámított egész nyugdíjösszegnek ilyen értékelésénél kedvezőbb és magasabb eredményre felperes az összehasonlítás útján sem juthatott volna, amennyiben az összehasonlítás keretében is az eredeti nyugdíjszabályzat intézkedései nyertek volna alkalmazást, azonban csupán a békeilletményekre, ami felperesnél — de már az 1915. évi illetmények számbavételével szintén megtörtént. Abból azonban, hogy alperes a nyugdíjszabályzatból eredő szorosan vett nyugdíjat illetőleg felperest e kedvezményben részesítette, felperes nem származtathat jogot arra nézve, hogy a kijáró nyugdíjon felül kapott kegydíjra nézve ugyanezen kivételes elbánásban részesüljön és hogy a kegydíj átértékelése tekintetében a törvényes szabályok kizárassanak. Kétségtelen ugyan, hogy a felperesnek a nyugdíjon felül biztosított kegydíj is a törv. 1. §-a értelmében átértékelten jár, azonban a kegydíjra nézve a törv. 4. §. 2. bek. megszabott összehasonlító eljárás már a dolog természetéből következőleg sem vihető keresztül, mert a kegydíj nem korábbi kötelezettségvállaláson és nem a nyugdíj szabályzat valamely rendelkezésén nyugodott, hanem teljesen egyéni szempontok szerint önkéntes elhatározásból állapíttatott meg és így nem lehet szó arról, hogy egy hasonló alkalmazottnak ugyanoly szolgálat után a kegydíja 1914-ben