Sebestyén Samu (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XXII. kötet (Budapest, 1930)

Hiteljogi Döntvénytár. 135 A vagyonbukottnál alkalmazásban volt nialomüzemvezető szolgálati viszonyát a bukott egy évi felmondással megszüntette. A volt alkalmazott az ezen időre járó felmondási illetményeire perel a munkaügyi bíróságnál. A kir. Kúria a címben foglalt álláspontok kijelentése mellett megállapítja, hogy a malomüzemvezető felperest jogszabály alapján az egy évi felmondási idő nem illeti meg s így a bukott által a hat hónapot meghaladó rész jogi kötelezettség nélkül adottnak tekintendő, ezért felperes részére csak hat hónapot vesz figyelembe tömegtartozás szempontjából. (Kúria 1929 szept. 11. P. II. 1532/1928. sz.) Indokok: Jelen perben egyedül az a jogkérdés döntendő el, hogy felperesnek összegszerűleg nem vitás felmondási illetményeiből mily összeg képez tömegtartozást? A Cs. T. 60. §. 1. pontja az alkalmazottnak törvényes felmondási időre járó fizetését első osztályba sorozandó követelésnek minősítette. Ezen tételes intézkedéssel szemben az 1910/1920. M. E. számú rendelet 22. §-ában «az e rendelet alapján támasztható követeléseket» csőd esetében a tömeg tartozásaival helyezte egy tekintet alá. A rendelet alapján támasztható felmondási igények nagysága tekintetében a rendelet 2. §. 2. bekezdése tartalmaz intézkedést, amely szerint a felmondási idő tekintetében érvényben levő jogszabályok akként módosulnak, hogy a felmondási idő két evi, vagy azt meghaladó szolgálat esetében három hónap, fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottat illetően hat hónap. Kétséget sem szenvedhet, hogy a rendelet 22. §-ában foglalt kedvezményt nem lehet akként értelmezni, hogy kizárólag csak a két évi vagy ezt meghaladó szolgálat esetére járó felmondási illetményeket illethetné meg csupán e kedvezmény, mert ily magyarázat esetén a két évnél rövidebb szolgálati idővel bíró alkalmazottak kétségtelenül méltánytalan hátrányba kerülnének. A rendelet 2. §. 2. bekezdésének abból a fogalmazásából, hogy a felmondási idő tekintetében érvényben lévő jogszabályok módosulásáról intézkedik, figyelemmel még a rendelet 1. §-ának intézkedéseire is, kétségtelen (amint ezt már a kir. Kúria több ízben P. II. 6538/1925., P. II. 6123/1926. és P. II. 6635/1926. számú ítéleteiben kimondotta), hogy a rendelet hatálya a meghatalmazási jogkör terjedelmére tekintet nélkül mindazokra kiterjed, akik a kereskedő vállalatában mint tisztviselők vagy kereskedősegédek vannak alkalmazva és így egyaránt olyanokra is, akik két évi szolgálati idejüket még nem töltvén be, a rendelet 2. §-ában meghatározott felemelt felmondási időkre igényt nem tarthatnak, valamint azokra is. akik nem ugyan tételes intéz-